Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

mélyen elkötelezett művészek mellett a háború utáni fiatalok életigenlése garantálta. Őket szokás a „fényes szelek nemzedékének" nevezni. A lendülettel teli korra maga a művész így emlékezik: ,,Beck András volt az igazgató és említettek egy titkár urat, akinél majd jelentkeznem kell. Ledöbbentem! Ugyanolyan parasztgyerek volt a „titkár úr", mint én! Én meg olyan régen volt igazi úrra gondoltam!" A diákok félszegségében a tanárok maguk fiatalságát látták. Tasnádi Attila a kedves pályatársról, Mazsaroff Miklós festőművészről írt monográfiájában így jellemezte az alapítókat: „ ... a magyar művészet korábban mellőzött, baloldali vonulatának jeles képviselői közül kerültek ki, s nemcsak korrektúrákat, előadásokat tartottak, hanem a kötetlen beszélgetések formájában igyekeztek tanítványaikat megismertetni a művészpálya etikai és mesterségbeli következményeivel és megváltozott esélyeivel." A tanárok között olyan szuggesztív egyéniségek voltak, mint Kmetty János, Koffán Károly, Pogány Ö. Gábor, Kállai Ernő. A Derkovits Gyula Népi Kollégium - úgy, mint a Dési H über Istvánról, vagy a Nagy Balogh Jánosról nevezettek is - a háború során elárvult villaépületben kezdte meg működését. A „derkovits" Budán a Herman Ottó út 5. szám alatt volt, ami Varga Miklós emlékezetében így él: „ Megvolt az épület, igen ám, de nem volt műterem! Ekkor közös erővelfelépítettünk két műtermet: egyet a festőknek és egy kisebbet a szobrászoknak. Mi voltunk a segédmunkások és úgy volt, hogy egészen a késő őszig mindig maltert, meg cementet kevertünk. Elég hamar felépült. " És rendületlen tanultak, próbálták behozni mindazt, amiben hátrányuk lehetett a fővárosi kortársaikkal szemben. Mestereik a leghaladóbb, a legmodernebb művészeti nézetekkel vértezték fel őket. Ebben Beck András járt az élen, akitől a mintázást tanulták és a műkritikus Kállai Ernő. Sokszor még túlzás is volt számukra az a leegyszerűsítésre való törekvés, amivel megismertették őket. Bráncusi és Arp legfrissebb alkotásainak elemzése közben - mint azt szóvá is tették - művészi végcélnak szívük legmélyén nem tudták elfogadni az akkor megismert modern müveket, hosszú évtizedek után, no meg a nagy pályatársak munkáinak eredeti megismerése után