Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

Nagy Gy. Margit elsős évfolyamtársa volt Szőke Erzsébet és Nagy B. István. S hogy mi mindent sajátíthattak el, azt a visszaemlékezéséből egész hitelesen rekonstruálhatjuk. Legfőképpen az alapos problémafelvetés szükségességét - amit egy, a művész által tervezett gobelin nagyon is igényel - s ami el is várható attól. Gondoljuk csak meg, sokszor több mint egy esztendeig - nagy mű esetén akár 2-3 évig is egyazon darabon dolgozik -, s ennek az irdatlan munkának az ad értelmet, hogy amit ki akar fejezni, annak van üzenete, annak társadalmi méretekben értelme van. E technika nem ad lehetőséget holmi impressziókra! A felvetett ötletet soksok terven keresztül ki kell érlelni a lehető legelőnyösebb formára. Ennek azért kell így történnie, mert a folyamat során nincs mód együtt látni a müvet, ellentétben mondjuk a nagyméretű táblaképpel, a pannóval, de némiképp igaz ez a mozaikra és freskóra is. A részletek szövésekor az összhatásra való emlékezet segít, no meg a tervhez való hűséges ragaszkodás. Egyes felfogások szerint az l:l-es méretű kartonterv tulajdonképpen az eredeti alkotás. Ha nem maga szövi meg a tervet a művész, akkor nyilvánvalóan így van ez, de a műveiket maguk kivitelezők esetében az alkotó folyamat legértékesebb művévé maga a szőttes válik! A nagyon időigényes munka felvállalásával - zenei nyelvre lefordítva - azt éri el minden „művész-kézmüves", hogy a terv kötöttségén belül adódó improvizatív lehetőséggel szabadon élhet. A szövéskor nem csak bravúrosan kiviteleznek, hanem a részletmegoldások szintjén saját örömükre tovább alkothatnak! S ezek a kordában tartott, finom variációk teszik igen emberivé a tervezőművész által előállított gobelint. Talán itt érdemes megjegyezni az eljárásnak azt a sajátos technikáját, amit valaha csodálkozva néztek még Ferenczy Noémi oktatói is Párizsban. Ez alatt a „szabadon szövés" értendő. Egy forma, ha megengedi, nem kell egy vonalban haladni az előállítás során, úgy, ahogy az egyik széltől a másik szélig átveti a csónakot a takácsmester. A sok vetélőfára, mint orsóra felpergetett fonalszínek segítségével egy-egy adott motívum a láncfonalon önállóan előállítható.