Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

d) A szellemi foglalkozásúak és kiszolgálóik Tokajban a régebben is meglévő gazdasági-közigazgatási szervezetek (sóhivatal, vámhivatal, posta, szálfa-üzem) újakkal bővült (vasút, árvízszabályozó társulat, gőzhajózás, pénzügyőrség, városi pandúrok), majd tipikus polgári intézetek (adóhivatal, takarékpénztár) szervezése jelezték az új rend berendezkedésének irányát, tempóját, melyek Tokaj központi szerepének erősödését eredményezték. A város irányítása, továbbá a felsorolt gazdasági, közigazgatási szervezetek, hatóságok, széles körű igényt támasztottak az értelmiségi foglalkozások iránt. Az eleve meglévő társadalmi szükséglet mellett (hat egyház működött a városban) a teret hódító tudományos követelmények (iskola, egészségügy) mind-mind növelték az értelmiségi pályák iránti keresletet. Tokajban az átalakulást követően kiépültek a kornak megfelelő gazdasági hivatalok is (gőzhajózás, vasút). Megmaradt emellett egy szűkebb gazdasági irányító szakemberréteg, a gazdatisztek, gazdasági szakemberek vékony rétege, ugyanakkor szerveződött és bővült a szabadpályán mozgó értelmiségiek köre is. Az 1869-es népszámlálás alapján egy jól szerveződött értelmiségi réteget tanulmányozhatunk Tokajban is. Egy, az ezt bemutatni szándékozó táblázat alapján megismerhetjük Tokaj értelmiségi társadalmát, mely képes volt a központi funkcióra predesztinált települést korszerűen működtetni, a jelentkező feladatokat ellátni, az élet minden területén irányítani mind a várost, mind vonzáskörzetét. S e széles réteg visszafejlesztése vagy éppen elvesztése egyenrangú lett volna a városiasodás beszűkülésével, amiként ez is történt, amikor Tokaj értelmiségi csoportjait egyegy korszakban felszámolták. Az értelmiségiek közül kiemelkedett néhány már e század első felében, illetve később. így szólnunk kell Spech Lajosról

20 illetve Paulay Edéről,

21 később Marschalkó Tamásról.

22 Az ide vonatkozó összeírásból - az előzőekben közölt - a megyei hatóság számára összeállított summázatból kitűnik, hogy néhány művész volt a városban. Miután azonban a korabeli kisvárosban Schickedanz Albert (1846-1915) feltehetően a művészet nem lehetett megélhetési forrás, így más foglalkozás színe alatt kell a művészeket keresnünk. Tudjuk pl. Székely József orvosról, hogy kedvét lelte a festegetésben. Erre vannak adataink.

23 Egy közvetett bizonyíték is rendelkezésünkre áll. 20 Bencsik János: Spech Lajos és az előzmények. In: Bencsik János (szerk.): Tokaj és Hegyalja IX. Tokaj, 1993. 37. 21 Paulay Ede (1836-1894) rendező, dramaturg, műfordító. In: Magyar Irodalmi Lexikon II. Budapest, 450. 22 Marschalkó Tamás (1862-1915) orvos, egyetemi tanár. In: Életrajzi Lexikon, Bp. 1969. II. 156. 21 Székely József (1812-1898) Makoldi Sándorné: A tokaji Székely család. In: Bencsik-Szakálné (szerk.): Tokaj és Hegyalja V. 106-124.