Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

„Napszám megállapítása a tanácsülésen 765/1866 1. kettösfogatú igás napszám 1 ft 50 krj 2. egyesfogatú igás napszám 1 ft 3. kézi napszám 30 krj" Szolgabíróság írta ki e tételeket, mit a tanácsülés beiktat a városi gyakorlatba. d) A bor értékesítése, a Hegyaljai Bormívelő Egyesület A tokaji bor eladásának történetét át meg átszövi a külföldre irányuló kivitel (ex­port). Különösen jelentős volt az észak felé irányult kereskedés. A témakörnek kutatásá­ra jeles történészünk, Komoróczy Géza szentelt több tanulmányt, ezek között a legje­lentősebbet Kassán adta ki 1944-ben. 42 A borkivitelről külön táblázatot állítottunk össze. Eközben vetődött fel a tokaji bor eredetvédelmét hivatott királyi titkos rendelet kérése, amely végül 1737-ben napvilágot látott. A borkereskedelem hanyatlása a 18. század vége felé kezdődött és a következő században is folytatódott. A 19. század elején abaújszántói boros gazdák panaszos leve­lének tanúsága szerint az okot a zsidóság tevékenységében keresték és látták. Ezzel együtt felvetődött e célból egy társaság szervezésének gondolata, s Hegyaljai Borkeres­kedési Társaság alakítása, a céljuk ezzel segíteni a borforgalmazáson. Létrejötte 1834­ben Mádon meg is történt, s 1848-ig működött. 43 Az ekkor megszűnt társulatot másfél évtizedes kihagyást követően újjal pótolták. 1863-ban a Borászati Egyletet újra Mádon hívták létre. Nagy a valószínűsége, hogy a később Bormívelő Társulat-ként 1857-ben jegyzett csoportosulással összeolvadt, s ennek tervei között a szőlőtermesztés és pincekezelés is szerepelt. A Hegyaljai Bormívelő Egyesület elnökévé a golopi báró Vay Miklóst választották, aki maga is jeles termelő hírében állott. 1864-ben szőlőiskola létesítése tárgyában a HBE megkereste a tokaji elöljáróságot: „...ennek telepítése Tokaj városának nem csekély előnyére válnék" - így érveltek. Az elöljáróság „úgy látta jónak, ha a város faiskolájához csatoltatnék, hogy együtt műveltetné a műkertész a tokaji iskolásokat a kertészeti teendőkben oktatással lenne." Úgy határoztak, hogy a Dobó „őrzés" alatt 8 hold hasíttassék ki. A szőlőiskola területéért nem kérnek haszonbért a Bormívelő Egyesülettől, ellenben „azon iskolából gyökeres vesszőket fél áron kapnák a tokaji gazdák". Tokaji iskolás növendékek tanítói által a kertészkedés fontosabb munkáiba oktassanak. Mikor az egyesület vezetése megköszönte a város nagyvonalúságát, hozzáfűzték „addig maradjon így (ez az állapot), amíg az egyesület él s létezik". E tárgyban 1868-ban újra döntés születik a városházán. A kérdéses területet a Bormívelő Egyesületnek örök időkre rendelkezésre bocsátani javasolják. S végül 11 évre születik meg az engedélyezés. A Tokaj-hegyalj ai borászati egylet időről időre képviselte a gazdák érdekeit. Sőt 1866. november 13-án „Pesten tartott országos magyar borászati értekezleten kinyilvá­nította abbeli szándékát, hogy a szőlő- és hegyrendőri rendszabályok megalkotásánál vegyék figyelembe" a hegyaljai városok és községek befolyását. Itt vetették fel a nép­bankok alakításának, továbbá a hegyaljai szőlő- és borstatisztikák hiteles összeállításá­nak kérdését. Az elvek egyeztetésére a borászati társulat elnöke, báró Vay Miklós 42 Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé. (Fejezet a magyar kereskedelem történetéből. Kassa, 1944.) 43 Orosz István Sárospatakon elhangzott előadásából (2001): Hegyaljai Borkereskedési Társaság, Mád 1834-ben alakult, hogy segítsen a borforgalmazáson, s 1848-ig működött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom