Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK
Az erősödésüket egyebek mellett a templomok építése jellemezte. Ekkor emelték a görög katolikus „cerkó"-t, 2 évtizedekkel később az evangélikusok egyházzá szerveződése, illetve templomépítésük követte. 3 Majd pedig a század utolsó évtizedére az ortodoxok templomépítéséről szólnak az egykorú forrásaink, 4 e folyamat társadalmi átrétegződéssel járt együtt. A református kisnemesség visszaszorult. Népesebb lett az ortodoxok egyháza, 5 illetve evangélikus iparosok, kézművesek, kereskedők telepedtek be. Az ortodoxok elsősorban kereskedők voltak. Végül megjelent egy zsidó közösség, akik ekkor még árendátordk. lévén, különböző, elsősorban földesúri, illetve kamarai haszonvételek bérletéből gyarapodtak. A görögök pedig lassan kikoptak, a 19. század közepére egyetlen család maradt jelen az eredeti foglalkozásukban, ez pedig a Zákó család. 6 Közülük emelkedtek ki a Karácsony és a Spilenberg família leszármazottai. 7 Iskolát alig-alig működtettek, papjuk is folyamatosan cserélődött (Vitomilovits Dortheus, 1852). E folyamattal fordított arányban hatott a zsidóság jelenléte, kik egyre gyarapodtak. A kedvezőbb politikai helyzet, 8 a gazdag Hegyalja pedig csábította őket e városokba. A görögök el- és kiköltözése, továbbá a zsidóság beköltözése mint ellentétes folyamat nem függött össze, nem tételezték fel egymást. A csökkenés és gyarapodás esetükben a kereslet-kínálat törvényszerűségével függött össze. Az igény módosulásával, változásával, a polgárosodással. Talán úgy értékelhetjük, hogy a görögök szerepe helyben a várkatonaság, a nemesség igényeinek kiszolgálása volt, míg a zsidóság két emberöltővel később a polgárosodó társadalom (kézművesek, tisztviselők, értelmiségiek) igényeire alapozta kereskedelmét. E folyamatot szemléletesen reprezentálja két módos kézműves család (Elschléger evangélikus mester, illetve Májer János hentes és mészáros) hagyatéki leltárának részlete: „Összeírása néhai Elschléger Mihály úr azon vagyonainak, mely általa életében az Orosz hadsereg Tokajba jövetele előtt evangélikus lelkész tiszt. Lázáry Pál úr házánál a földbe rejtettek el s kivétetésük után főbíró Tóth Samu úrnál tétetett le, általa pedig a boldogult végrendeletét végrehajtó küldöttségnek átadattak: 1.12 pár ezüst kések és vidla nyelek vas nélkül 2. tizenegy ezüst evő kanálak 3. egy ezüst hosszas gazdálkodó kanál 4. egy kisebb ezüst czuspeisz szedő kanál 5. egy tejfelszedő gömbölyű ezüst kanál 6. 11 ezüst kávé kanál Llscnleeer Ferdinand _ . , , . . , , , tokaji armalista, csiz- 7> egy na gy° bb ocska es e gY kisebb ócska kaves kanalak madiamester pecsét- 8. két ezüst sótartó nyomójának lenyomata 9. egy arany repetir óra 2 Épült 1731-ben. Gyulai Éva: Tokaj városképe a XVIII. században. In: Bencsik János-Orosz István (szerk.): Tokaj, várostörténeti tanulmányok I. 1995. 201-254. 3 Uő. 217. In: idézett műben 4 Épült 1790-ben. 5 Időközben az ukrán katonai különítményt is Tokajba telepítette a cár. Tardy Lajos: Az orosz Borvásárló Bizottság története 1733-1798. Sárospatak, 1965. b Zákó János, tokaji postamester, 1846. Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Miskolc, 1985. 54-55. Szerviczky György a postamester, Zákó János postakezelö. 7 Karácsony Tamás a város főbírája a tanulmányozott 2 évtizedben. Spilenberg Gábor pedig uradalmi ügyész, majd helyi ügyvéd.; Diószegi György: Adatok a hegyaljai görögök történetéhez. In: Bencsik János (szerk.): Tokaj, várostörténeti tanulmányok III. Tokaj, 2002. 3 Simon Dubnov: A zsidóság története az ókortól napjainkig. Bp. é. n. 347-353.
