Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK
részint azért, mert az idevaló bevándorlások olly tetemesek, miként az illy rendszabályok életbe léptetése nélkül azokat nyilvánosságban is alig lehet tartani. Kelt Tokaj, 1858.-ik év jól. 7-én." Az állandó tartózkodást keresők, akik Tokajban szerettek volna letelepedni, számukra bizonyos taksa lefizetése kötelező volt, s ekkor engedélyezték a letelepedést. A beköltözés csak ekkor volt lehetséges abban az esetben, ha a város vezetése úgy ítélte, hogy munkájukra szükség lehet itt. Ezek többnyire az iparosok, kereskedők voltak. Beházasodás már könnyebben történt. Ezért a mesterlegények rendszerint az iparos családba nősültek be. Olykor egy-egy megözvegyült mesternét vettek feleségül. Ezek a rendelkezések a közbiztonság érdekében történtek. Külön csoportja a betelepedőknek a kor szokása szerint a lányanyák (a megesett személyek) behúzódása egy-egy viszonylag szabadabb szellemű közösségbe. A születési anyakönyvezés erre számos tanúságul szolgál. b) Térszerkezet = társadalom szerkezete Nos, miért jó az, hogy éppen 1869-ből maradt meg egy teljes anyag? Az 1848/49es társadalmat átalakító események után 2 évtizeddel már erősen éreztette hatását a polgári fejlődés mind a termelésben, mind a társadalom felépítésében. Persze a folyamat lassú, de szemben a közeli és távoli falvakkal, itt mégis valamilyen gyorsulással számolhatunk. Tehetjük ezt azért is, mert a város társadalma már az 1848-as eseményeket megelőzően is bizonyos polgárosult állapotban volt. Emellett bizonyítanak azok a tényezők, miszerint Tokaj társadalmának vezetőereje, szemben más, úrbéres településekkel, nem a nemesség, hanem a kézművesek és kereskedők széles rétege volt. Miután azonban a kereskedők között ott szerepelnek a török (birodalom) alattvalóiként emlegetett és számon tartott görögök, majd ezt felváltva a lélekszámban egyre gyarapodó zsidóközösség, egyelőre társadalmon kívüli tényezők határozzák meg a kereskedelem jellegét. Igaz azonban az is, hogy a felsoroltak mellett jelentős a szerepük a német kereskedő családoknak, közülük egyik-másik a város magisztrátusága is bekerült, sőt főbírói tisztet is betöltött. Aztán 1848 szabad utat biztosított a polgárosulásnak olyan területeken is, melyeket eddig a feudális kötöttségek gátoltak ebben. Jó az 1869-es összeírás szempontunkból azért is, mert a szőlőültetvényeket csak másfél évtized múlva érte a nagy áldozatokat követelő filoxéravész. Az első filoxérára utaló híradás 1880-ban Tállyáról kelt, s a fővárosi lapokban jelent meg. Bennünket most csupán az érdekelhet, hogy lehet-e szó arról, hogy valamilyen természeti csapás, aminő a filoxéravész volt, mennyire befolyásolta a hegyaljai (tokaji) termelést, illetve ennek nyomán milyen mértékű kedvezőtlen hatást gyakorolt a társadalomra. Tokaj társadalmát tehát egy fejlődő, prosperáló szakaszában mutatja be az 1869-es összeírás. Erre utal az is, hogy ekkorra Tokaj lélekszáma elérte, sőt meghaladta az 5000-es lélekszámot. A hegyaljai települések lélekszámának alakulása Helység 1850 1869 eltérés %-ban 1880 eltérés %-ban Tokaj 3500 5012 +43,20 4479 -10,64 Tarcal 2498 2920 + 16,89 2937 +0,58 Tolcsva 3064 3201 +4,47 2820 -11,91
