Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

I. BEVEZETÉS

IV. Kereskedelem V. Birtok (lényegében ingatlan vagyonukból élők) VI. Személyes szolgálatot teljesítők VII. Bizonyos foglalkozás nélküli egyének Az orosz megszállás hetei Tokajban - miként az északi országrész, közöttük Kassa lakói részére is - már a világosi fegyverletétel előtt, jelesül 1849. június 28-án lezárult a szabadságharc, s kezdetét vette a bukás utáni korszak; június 26-án vették be a várost a muszka hadsereg kozák alakulatai. „A Muszka Seregnek szomorú emlékezetű és itt Tokajbani tartózkodása alatt, alább megírt, mint kínszerített ideiglenes fő Bírája" (Francz Ignácz)

3 e szavakkal kezdte azt a levelet (beadványt), melynek mellékleteként nyújtotta be a „Tisztelt Rendezett Tanácshoz" elszámolását az orosz hadviseléssel kapcsolatos városi kiadásokról.

4 E kiadásokat a muszka hadsereg kiszolgálása eredményezte, melyet a nem egészen 2 hetes Tokajban tartózkodásakor teljesítettek. Azt különösebb fejtörés nélkül is feltételezhetjük, hogy amikor várható volt a muszka csapatoknak közvetlenül városunk elleni támadása, majd a Tisza bal parti hídfőjének elfoglalása, a városi polgári tanács tagjai ha nem is szertefutottak, annyi bizonyos, hogy óvatosan visszahúzódtak. Azt nem tudni, mikor húzták ki (festették át), tették olvashatatlanná a tanács működését tükröző testületi jegyzőkönyvből azokat a részeket, amelyek egy későbbi számon kérés forrásai lehettek volna. A város vezetésére „kényszerítették" a volt testület és a főszolgabíró Francz Ignácot, aki az előző évtizedekben hosszabb, rövidebb ideig részt vett Tokaj vezető testületében. Egyébként is a forradalmi hónapokban Tokajban fungált főbíró az 59 éves Bognár Ferenc (felesége Lészay Anna), aki a tárgyalt időpontban elgyengülésben szenvedett, s meg is halt 1849. július 20-án.

3 Ezt az időpontot, amely az orosz hadsereg mozgását Tokaj térségében illeti, az alább részletesen tárgyalt főbírói Jelentés" adja meg, s minden bizonnyal ők nem tévedtek, nem írhatták el. Egyébként a város rendkívüli hadászati jelentősége 1848/1849ben is szerephez jutott. Éppen az által, hogy az orosz invázió fő erői északról érkezvén Kassát s majd Miskolcot, végül is Debrecent jelölték ki támadásuk célpontjául. Ezért aztán mind az egykorú krónikások, mind a későbbi történeti szakirodalom részletesen foglalkozott Tokajjal, Tokaj szerepével. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Tokaj említése több alkalommal eltér egymástól, különösen a cári hadsereg támadásának leírásakor. Zavart okozhat az események leírása közben a két naptár eltérő keltezése is. Bizonyos az, hogy az első hullámban támadó orosz csapatok június végén (26-án vagy 28-án)

6 érték el a Tiszát Tokajnál. Ez egységek parancsnoka Kuznyecov atamán, kozákjai a térségben időzhettek a következő Tokaj elleni támadásig (július 2-3), s viszszahúzódásukra július 12-én került sor. Az eseményekről Alabin ezredsegédtiszt leírásából értesülhetünk: „A magyar városok közül talán Tokaj szenvedett legtöbbet ebben a háborúban. Némelyik ház a Tisza túlsó partjáról a felkelők által a várost első ízben megszálló 3 Francz Ignác az uradalom által alkalmazott, de Tokajban élt és lakott építésze volt. Mint ilyen személy rendszeresen beválasztották a város magisztrátusába. Francz Ignác (1778-1855) Egerben született, ahol az apja az Eszterházy Károly érsek építésze volt, Francz József más településről került Egerbe. 4 A többségében használt források a Zemplén megyei Levéltár (ZmL) (Tokaj város iratai) állagából valók, melyek dobozoltán várják a mindenkori kutatókat. 5 Római katolikus egyház halotti anyakönyve, 1849. Bognár Ferenc (1790-1849). 6 Katona Tamás (szerk.): A magyarországi hadjárat, 1849. 180. és 237.