Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK a) A város és határa Az épített környezet A Tokajba látogatók, akik terméke világhírét ismerve kíváncsiak voltak a városra is, rendszerint csalatkozásuknak adtak hangot. A 18. század utolsó harmadában Tokajban járt Juliin Falkovszkij leveléből idézzük az alábbi részletet, melyben elismerőleg szólott: „Tokaj városa fekvése és épületei révén egyaránt elég szép. Egyik oldalról közvetlenül a város felett szőlővel beültetett magas hegyek szegélyezik, a másik oldalon a híres folyó, a Tisza kanyarog. Ezen különböző terhekkel megrakott tutajok úsznak, melyek bőven ellátják a közeli helységeket fával és más szükséges áruval (...) és ezen város lakói pápisták, luteránusok, kálvinisták, kevés magyar nyelvet beszélő rusznyákok és egész csekély számú görögök, kik kereskedelemmel foglalkoznak." (1775.) Vladimir Bronyevszkij benyomásait a városról eképpen örökítette meg: Azt hittem, hogy a boráról méltán híres város gazdag és előkelő, ráadásul népes hely, de „az külsőleg szegény falu benyomását keltette." No és a következő megjegyzése sem éppen hízelgő: „Aszú helyett, egy kétes tisztaságú fogadóban valami savanyú lőrét ivott" (1810.) Tokaj első történetírójától is idézhetünk ide vonatkozó részletet: „Kő házak vannak többnyire a' városban, sőt Kis-Tokajban is, egy részint - Vágynak számosan, két emeletüek, kivált a városban: de minthogy minden rend nélkül valók, valamint az útzcák is szerte széjjel vannak, kevés figyelmet érdemelnek" (1823.) Történészünk mintaképe egy mérnöki munkával tervezett vagy szabályozott úthálózatos településkép. Ezt kéri számon a nagy múltú, hely híján halmozott lakóházakkal terhes belvárostól. Nem ennyire szabálytalan városbelső képét mutatja a 18. század közepétől települő Alsó-Város, az ún. Kistokaj, de ez is magán hordozza a hóstat (külváros) jelleget. Fényes Elek szempontjai gazdasági jellegűek, éppen ezért leírásában ez érvényesül. „Tokaj m v. egy meglehetős magasságú hegy és a Tisza s Bodrog közé szorítva, igen szűk keskeny helyen, 3496 l(akossal). Házai kőből épültek ugyan, de rendetlenek, utczái rosszak. Ékességére szolgál az 5 vallásfelekezet (a zsidók zsinagógája természetesen ekkor még a korábbi, bizonyára kisebb épület volt). Van királyi sóhivatal, 80 öl hosszú új híd a Tisza vizén, vámmal." „Tokaj, 1848. augusztus 7. Tegnap érkeztünk, s most itt tanyázunk. Tokaj kellemes kisváros, egy vonalban terül el a szőlővel beültetett, a Tisza partjáig nyúló hegyoldallal, s itt, a folyó túlsó partjánál kezdődik a beláthatatlan nagyalföldi síkság. A város kőből épült. A földszintes, de szintén kőből épült, cseréptetős házak közt sok emeletes házat is láthatunk. A kereskedőházak sokaságából - noha a boltok nagyobb részét most zárva tartják - következtetni lehet a város kereskedelmének, elsősorban a nagybani borkereskedelemnek a fejlettségére. Tokajon nincs különösebb látnivaló, kivéve a hegy lábánál található, úgynevezett orosz negyedet, amely Tulajdonképpen csak számunkra, oroszok számára érdekes. Anna Joanovna uralkodása idejében vásárolta meg a területet az orosz cár itt élő megbízottja, s azóta is őrzi a szívünknek kedves nevet."
