Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

„...alapvető élelmiszerellátásban is, a nemzet gazdasági felemelkedését sürgető reformgondolatok között kiemelt helyet foglal el az ipar- és gazdaságfejlődés szempontjából is meghatározó úthálózat megjavítása, mégis, történeti adatok tömege igazolja, hogy a szállítás, a fuvarozás minden nehézség ellenére zajlott. A különféle árucikkek óriási mennyisége kelt útra s jutott el rendeltetési helyére, a kétség kívül gyenge, olykor siralmas utak ellenére, dacolva a rossz közbiztonsággal is." Ugyanitt olvashatjuk: „abban - a vasúthálózat kiépüléséig - meghatározó fontossággal bírtak a különféle vagyoni helyzetű és jogállású, a mezőgazdasági termelés folyamataihoz többé vagy kevésbé kapcsolódó szekeresek, fuvarosok, furmanok, furmányosok, tengelösök". Tokaj földrajzi helyzete (tiszai átkelőhely, vásártartó település stb. jellege) kedvező volt a szállításban résztvevő, vállalkozó városi parasztpolgárságnak. Gondoljunk csak a sóhivatal igényére. A szekerezésre kényszerült parasztság (a forspont-szolgálat, mármár kizárólagos életforma, következésképpen megélhetési alkalom volt a szekéren való áruszállítás). A tokaji vámnapló kb. 10 ezer átkelő utas nevét tartalmazza 1565. június 2től 1567. március 8-ig vezetett adatok szerint.

39 Viga Gyula joggal állapítja meg, hogy a nagy tömegű fuvaros jelenlétéből arra következtethetünk, hogy sajátos specializálódásról, vállalkozásjellegű szakosodásról beszélhetünk.

40 A korszakunk társadalmi vizsgálódásai közepette rábukkanunk a Tokajban összeírt, tehát helyi lakos fuvarosokra. Esetünkben annyira specializált a vállalkozásuk, hogy ugyanazt az árut szállítják napról napra. Ilyen a sószállítás a tokaji sóraktárból távoli területekre, mások a borkereskedelemben vesznek részt, ismét mások az országos vásárokat, a környékre utazni szándékozókat (kézművesek, kofák) szolgálják ki.

41 Általában is elterjedt vélekedés szerint a tokaji parasztok közül, akik nem szerettek szőlőművelésben részt venni, „azok vettek 2 lovat, s odaült a faráho, s azokat hajkurászta". A kőbányák illetve a szőlőbeli szállítások mindig adtak munkát. A vállalkozásokban a betelepült zsidó családok is szerepeltek. Lovaikat állandóan hajtották. Fogadott, szegődött kocsisuk hajtotta a terhes fogat előtt hajtott lovakat. Még szombaton is fuvaroztak. A kocsis ilyenkor a fogatot kihajtotta a városból, s ott cseréltek, hogy a zsidó ne törje meg az ünnepet - mondotta az adatközlőm. Fuvarosok (1869) SorHázNév (férj) Születési év, hely, állatállomány sz. sz. (feleség) 1. 76 Scheffer Áron (izr.) 1824 Felsőgagy Mandel Anna (izr.) 1836 Homonna Z. m. 2. 77 Szolinszki János 1838 Sztropko Zuál Anna 1844 Pécsújfalu S. m. 3. 82 Kalona György 1825 Görögország nincs jelen a neje 4. 98 Zavatkai János elvált 1833 Tokaj 5. 16. Sándor György 1832 Tokaj (2 ló) Szabó Mária 1836 Tokaj 38 Viga Gyula i. m. 209. 39 Viga Gyula: Észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói" forma a hagyományos árucserében. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXVII. 383^t07. Miskolc, 1989. 40 Viga Gyula 1989. 384. 41 Képes Tibor tokaji adatközlő (sz. 1942.) hegyjáró rövid szekérről (basziszta) szolgáltatott adatokat, melyet a fuvarosok tartottak és a szőlőműveléshez a trágyát szállították a hegyi dűlőkön.