Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

I. BEVEZETÉS

I. BEVEZETÉS Forrásunkról (1869-es népszámlálás) 1. A forrás maga a Zemplén megyei levéltárban megőrződött 1869-es népszámlálás íveinek tokaji kötege, azaz a családonként, háztartásonként, lakóházanként felvett személyi ívei. A személyi ívek 1-től 708-ig sorszámozottak. Az első ív teljesen összetört, néhány ív pedig elkallódott. Ezzel együtt is teljesnek tekinthetjük e népszámlálás tokaji anyagát. A továbbiakban is ennek megfelelően kezelem. 2. Elöljáróban az 1869-es népszámlálásról kell részletesen szólnunk. A történészek ismerik és használják az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) településenként összesített adatait.

1 A császári hivataloknak az összeírás indítéka ekkor az adózást illetve a katonai érdekeket volt hivatott szolgálni. A II. József-féle népszámlálás általános jellegű volt, minden személyre vonatkozott. A később (1802-ben) elhatározott népszámlálás alól azonban a nemesség igyekezett magát kivonni. Az indíték nyilvánvaló volt. A következő évtizedekben nem került sor hasonló népszámlálásra, csupán 1869-ben, ezt nevezzük általában „az első hivatalos magyar népszámlálásinak.

2 Előkészítését mindjárt a kiegyezés (1867) után indították, s az e célból fogalmazott irányelveket alaposan megtárgyalták. Kellő előkészítettség után született meg az 1869. évi II. tcz., melyet az osztrák népszámlálás mintájára fogalmaztak, majd szerveztek meg és bonyolítottak le. Az időpontját pedig 1869. év végére tűzték ki. Ezt, mint a király által is jóváhagyott törvényt, az országgyűlésben 1869. július 12-én hirdették ki. Az időhatárokat is ekkor határozták meg, éspedig 1869. december 31-étől 1870. január 30-ig jelölték meg. Célja pedig a létező népességet állapot szerint rögzíteni, mégpedig az összeírás céljaira kitűzött területének megfelelően. A népesség száma mellett a lakhelyek és a hasznos háziállatok összeírására is sor került. A lakóhelyek alatt ekkor lakásokat és lakás céljaira szolgáló egyéb építményeket (így pl. Tokajban „pinceházak") értettek. Ismételjük, hogy a népszámlálás eszmei időpontja december 3l-e és január 1-je közötti éjfél volt. Ebből a célból a lakóházakat (portákat) sorszámokkal kellett ellátni a közhivatalnak. Tokajban ezek előtt is volt sorszámozás, sőt a rendre visszatérő, adózási célokat szolgáló dicalis conscriptiok kellő gyakorlatot biztosítottak. A kezdőpont délről az Óvári út eleje, a híd közeli telekkel kezdődött és észak felé haladva a Derék utcán visszafordultak, majd a belvárost befejezve az ún. Alsóvároson utcáról utcára haladva a vasútállomás környékén zárták, itt volt a 708-as házszám. Ide értvén a vár helyét is, ahol is 3-4 lakóház volt. Az összeíró ív első rovatában az ún. adminisztratív kívánalmakat elégítették ki, s ezt követte a lakás lakóinak beírása meghatározott sorrendben. Tekintettel arra, hogy a társadalmi megosztottság szerinti tagolást a kereset (jövedelemszerzés) alapján vették fel, az 1869-es összeírás az alábbi „ágazati (munkáltatói) besorolás" szerint történt: I. Értelmiségi kereset II. Őstermelés III. Ipar és kézmű 1 Az első magyarországi népszámlálás (Bp. I960.). 2 Rehák Anna-Rózsa Gábor. Népszámlálások Magyarországon. Bp. 2000. 22.