Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA a) A szőlőbirtok és a szőlőtermelés A szőlőtermő hegyek (promontórium) birtokjogi tekintetben 3 típust képviseltek. Volt a szabadszőlők régiója, továbbá az ugyancsak szabadnak tekintett kerti szőlő, illetve ezekkel szemben a feudális kötöttségekkel terhelt dézsmás szőlő. Tulajdonjogi szempontból rendkívül változatos képet mutatott a szőlőbirtok, s egyre inkább összekuszálódott állapotok uralkodtak a szőlőtermő hegyeken. így volt dézsmás szőlő nemes ember tulajdonában, olykor pedig a dézsmás szőlőket felszabadíthatta földesura a dézsmaadás kötelezettsége alól. Általában is a jobbágykézen lévő szőlők nem tartoztak a jobbágy úrbéresállományához. Az extravi Hantimhoz közvetlenül nem kapcsolt szőlőbirtok elkülönült a más tartozékoktól. A tokaji Kopasz-hegyen három környező település osztozott. Ezek közül azonban csak Tarcal paraszti közösségének volt szántóföldje.

1 így a szőlőmonokidtúrávsd rendelkező Tokaj, illetve Keresztúr parasztgazdái a szőlőművelés nyári szünetében lejártak az Alföldre aratni, sőt nyomtatni is, így keresvén meg az évi kenyérnekvalót.

2 Az is előfordult gyakorlatukban, hogy a szomszédos jobbágytelepülések határain fogtak maguknak szántóföldet, s azon termeltek kalászosokat. Ez az eljárás mentesítette őket a feudális szolgáltatástól, pl. robot alól mentesültek. Sőt a dézsmaadás sem volt kötelességük. Tokajban éppen ezért olyan területekre (az ún. szoknyák) is szőlőt telepítettek, ahol egyébként kedvezőbb körülmények közepette kalászosokat termelhettek volna. Ilyen terület volt a Hétszőlő aljában elterülő Békató is. Ezekben a mélyen fekvő területen lévő szőlőkben nagy kárt tettek a tavaszi fagyok.

3 Visszatérve a tulajdonviszonyokhoz, éspedig a föld-, mindenekelőtt a termőföldhöz, amelynek Hegyalján csak elenyésző része volt a nélkülözhetetlen kalászosokat, sőt a 18. század elejétől a kapásnövényeket termő (tengeri, krumpli) szántóföld, amely Tokaj határában csaknem teljesen elkopott, pontosabban szőlőtermelés alá vonták, s ezzel is promontóriumok területét növelték; a termőföld másik része a többször emlegetett szőlőföld. Mindebből az következik, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadító, illetve a feudális tulajdonviszonyokat megszüntető törvények felemás helyzetben találták a tokajiak müvelésében lévő mezővárosi föld tulajdonviszonyait, s ha eddig felemás volt a jogviszony e területen ebből eredően további kuszáitságot, a társadalmi magatartás területén pedig elégedetlenséget eredményezett. Miért? - tehetjük fel a kérdést. 1. Tokajban nem volt tehát szántóföld, mely területen a szóban forgó törvények 1848/49-ben alapvető változást eredményezhettek volna. Mindebből következik, hogy a ' Németh Gábor. Hegyaljai mezővárosok „törvényei" a XVII-XVIII. századból. Bp. 1990. (L. Tarcal fejezetét). 2 A Tokaj város monográfiájában az érintett szerző a gazdasági életet tárgyalva nem is tesz, nem is tehetett említést a szántóföldi gazdálkodásról. Barta János: Kincstári birtoklás és mezővárosi politika. In: Bencsik-Orosz (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok I. Tokaj, 1975. 139-157. 3 Az 1866-os május 24-i fagykárról készült jelentést ismerjük „a Tisza szabályozása következtében szántóföldekké minősített földeken fél, az alsóbb dűlőkben harmad s negyed kára lett a gazdáknak. Ugyanakkor a Kanducs és a Békató-ban lévő szőlők teljesen lefagytak."