Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

II. MEGINDUL AZ ÉLET

4. A magánosok birtokaikból igénybe vett területek fölött a város nem rendelkezvén, ezek a felebbi szabály alól kivétetendők... miután jelenleg 18 000 forintba kerülő út s töltésezési munkáknak a terhe helyezkedik vállainkra - semmi ajánlatot nem tehetünk." Az ajánlatot elfogadta a vasútépítő társaság s megindult az építkezés. A Tiszán átívelő vashíd folytatásában épült vasút átvágta a városmajort, s annak területéből észak felöl 715 négyszögölre jelentett be igényt. Ezért a város, mint gazdálkodó testület (is) arra kényszerült, hogy a városmajor részére újabb helyet keressen, így jelöltek ki a mai Csokonai u. jobb oldalán újabb majornak helyet, ahol a pásztorház is állott. A vaspálya vonalvezetése itt egy erős ívet követve, elvágta a Bigekert nevü szőlőskertet. Megbontotta a vulkáni kúp lábát, s ez ma is jól látszik. Itt épült fel az indóház (vasútállomás). Panaszkodtak is a belvárosiak, hogy messze esik az indóház, megközelítése költséges, továbbá fáradtságos. A vasútnak szükséges tér A = 715 négyszögöl (térkép) Számunkra egyértelműnek tűnik, hogy a vasúti építkezés megfelelő ütemben haladt, 1858-ban befuthatott az első gőzmozdony a tokaji indóházhoz. Ehhez kapcsolódott Veisz Jakab beadványa, aki levelében arra hivatkozott, hogy amikor a város tulajdonát képező fogadót (1857-ben) bérbe vette, a város vezetése azt ígérte, hogy közelebbi tavasszal, 1858-ban a fogadóhoz szobák és egy terjedelmes istálló fog építtetni. Az építkezés húzódott, melynek okául azt adta, hogy „az épülő félben lévő vaspálya annyira megdrágította a napszámot, hogy kénytelen a város már csak gazdálkodási tekintetből is az ígért építkezést akkorra halasztani, a mikor a vaspálya építés megszünend. Uraim! (így fogalmaz Veisz Jakab) a vaspálya kész, a Gőz kocsi Gépezetje naponta rohan végig rajta maga után vonva mesés mennyiségű terheket, a munkát kereső nép mind inkább a napszám sülyedéséről panaszkodik, nints tehát ok minél fogva az igért építés továbbra halasztódna, sőt miután azon körülmény általánosan elvan ösmerve miképpen szorgalmas családom e csekély helyiségü fogadónak emelték bérit, csak méltányosság lenne a város részéről ez el terjesztett hír öregbítésére valami(t) tenni. De másképen is, ezen el hagyatott Udvar szomorú és ronda ki nézése, különösen ezen agg istálló öszve rogyással fenyegető helyzete, ez mind együtt véve egy nagy felkiáltó jel, hogy Uraim! segítsetek, építsetek mert én... meghalok... Tokaj, április 20-án 859."