Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

V. IDENTITÁSTUDAT A TOKAJ-HEGYALJÁN

Korszakos lépés ez a régió önmeghatározása irányában. Szabályozás a termelés és a műveltetés területén. Az irányítás jogosságát a maiak szemében is a pecsétnyomó teszi. Azok az írások, melyek az ügyvitel közben születnek attól nyerik erejüket, hogy rájuk „ütik" a város „élő" pecsétjét. A történelem „segített" a városnak, sőt a kisrégiónak is. Basta császári tábornok Erdélyből visszavonultában, 1604-ben elpusztította városunkat s ezzel együtt a Tokajihegyen lévő szőlőültetvényeket, s a szomszédos településeket. A veszély elmúltával a magára lelt 3 város (Keresztúr, Tarcal, Tokaj) az elpusztított, a város önigazgatását reprezentáló okmányt, a falukönyvet pótolta. Tarcal (1606), Keresztúr (1607) és Tokaj (1610) írásban rögzítették „törvényeiket".

31 A másik fontos tárgyat, a pecsétnyomót is pótolták. Ennek pusztulása valószínűbb. Tokajban mind a „törvénykönyvön", mind a pecsétnyomón azonos évszám szerepel: 1610. Az új véset rajza már nem követte a korábbit, tovább léptek a jelkép megjelenítésében. Az előbbi szőlőültetvény, plasztikus rajzolt növényzetből emelkedik ki a keresztre tekeredő kígyó. 1610-ben is ez a domináló motívum, mellette már jobbról egy álló emberi alak. Bizonyosan a biblikus motívumnak megfelelően Mózes.

32 Meg kell emlékeznünk arról a két félreértelmezésről, mely egyenes hatása az erős identitástudatunknak. Éspedig egy későbbi véset (1700) alapján a gombos végű keresztből pallost véltek kilátni. Utalván ezzel a város pallosjogára. A másik az ismét nem pontosan vésett kígyófejet koroncískígyónak látja. Ez mint kiderül, népmesei motívumként szerepeltetett koronáskígyó.

33 A 17. század a felemelkedés százada volt Hegyalján. Elmúlott a törökveszély. De nem múlott el a közéletet, ezzel együtt a közbiztonságot, s a termelést fenyegető veszély. Az ország keletén, e tájon alakult ki az elégedetlenek fészke. Itt kerestek a hontalanságban megnyugvást a hajdúk, majd a kurucok talajt vesztett tömegeiről adnak hírt forrásaink. Közöttük az 1697-es Hegyaljai felkelésről. A tokaji vár az események középpontjába került. A Rákóczi-felkelés betöltötte történelmi szerepét: jelesül az elavult „vízivárat", amely visszatért a fejedelmi család tulajdonába, II. Rákóczi Ferenc leromboltatta.

34 Ezzel előtérbe került Tokaj és térsége gazdasági szerepe. A termelés, a szőlő és bor dominál. Fontos lett a piac, a bor piacának biztosítása. Új fogalmat vezettek be, az eredetvédelmet.

35 Megjelenik a király titkos rendelete (1737), mely Tokaj-Hegyalját körülhatárolja.

36 Majd pedig Debreceni Ember András megírja krónikáját.

37 Kiépül a 18. század közepére a későbbi városi struktúra, amelyből lassan kiszorulnak az armalista nemesek. Ezzel együtt zajlott a vallás váltása (a rekatolizáció). A kézművesek öntudatos városi polgárokká léptek elő. A régió birtokosai, az ún. „Penta polis" (felvidéki királyi városok, Kassa, Lőcse, Bártfa, Késmárk és Kisszeben) 1641-ben Mádon összeültek tanácskozásra, amikor e városok és a hegyaljai városok képviselői kidolgozták a termelést szabályozó 31 „Az Tokaj városának eleiteol való törvények és rend tartásinak könye. Melynek minden rendben lévő embereknek tisztek jövedelmek és rend tatasok megh irattanak volt." Kiadva: Miskolc, 1988. 32 Bencsik János: A város pecsétje, a város címere. In: Bencsik-Orosz (szerk). i. m. 117-128. 33 János István i. m. 1989. 34 Détshy Mihály: Tokaj várának története. Vö. 32. jegyzet 35 Bencsik János: Dézsaadó szőlők mecváltása. In: Bencsik János (szerk.): Tokaj-Hegyalja XXI. 36 Uo. 37 János István i. m. In: Bencsik János (szerk.): Tokaj-Hegyalja X. 1994.