Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

mészáros pálinkafőző ecetfőző pincész (keiner) IV. PÉNZEMBER árendás (általában) vámárendás korcsmabérlő (ebből) malomárendás székárendás nincs foglalkozás teljesen elszegényedett összesen: 59 9 2 1 3 1 3 4 14 76 18 2 (Megjegyzés: „a" jelnél lévő oszlop duplum, mert a 18-as tétel bontásaként szerepel). Lássuk az összehasonlítás eredményeit! A zsidóság lélekszáma Tokajban e 2 évtized alatt 50 fővel gyarapodott. A növekedés 11,96%-os volt. Ezzel együtt emelkedett a családok átlaglélekszáma 4,63-ról 5,08 főre. Eltérés tapasztalható a foglalkozások megoszlásában is. Azok a kutatók, akik a tokaji zsidóságról eddig írtak, szokás szerint abból a vallási megosztottságot hangsúlyozzák. Az egyik szempont a görög-zsidó foglalkozási kontinuitás. Ezen a nyomvonalon haladva szerepet kap az a szemlélet, hogy a zsidók kiszorították a görögöket Tokajból. Ezt bizonyíthatja az, hogy ekkorra elkoptak a görögök a városból, de nem teljesen, hiszen a Zákó család utódaiban megérte az 1848-as forradalmat, majd utána az önkényuralmat is. Az apa ekkor már posta-tisztviselő, kinek az esküszövegét is ismerjük. Lányai kereskedéssel foglalkoznak. A másik szempont pedig úgy fogja fel a zsidók tömegesebb megjelenését a tájon, mintha eleve elhatározott céllal érkeztek volna a II. József-i judent patent-X követő társadalmi mobilitás következtében. Ezek a tokaji borban látják a betelepedésük okát. Eleve figyelnünk kell arra, hogy ekkor a zsidók nem kereskedhetnek szabadon, különösen nem a borral, ott, ahol a kincstár is érdekelt a termelésben és az értékesítésben. Szerencsénkre napjainkban több olyan zsidó szerző művét olvashatjuk, melyek alaposan tárgyalják a zsidóság Habsburg Birodalmon belüli helyzetét, történetét. Ezek más irányból közelítenek a birodalom zsidóságához, természetesen Tokaj-Hegyalja zsidóságához is. Ezzel segítve a kutatást, hogy kiemelkedjék a szűkös provincializmusból, belehelyezve tájegységünk (Tokaj) zsidóságát az össz-közép-európai nézőpontba. Ha a kutató a zsidóság történetének tokaji előzményei felől akar tájékozódni, először a legjobban ismert monográfusa, Mosolygó József munkáját lapozza fel.

67 Szemléletére egyfajta kortalanság és mesélőkedv a jellemző: „A XVII. században csaknem egyeduralmat élvező görög kereskedelmi házak a következő évtizedekben kezdik bezárni kapuikat. Túlságosan gazdagok lettek ahhoz, hogy a pult és mérleg mellett tovább is kitartsanak. A házasság révén összeköttetésbe kerültek a vármegye legelőkelőbb nemes családjával, ami szintén elősegítette az ősi foglalkozás elhagyását. Amint a görög kereskedők a pult mögül elvonultak, helyüket a kalmár zsidóság foglalja el. Az első telepesek érkezését pontosan megállapítani nem igen tudjuk, de a XVIII. század közepén a hitközség kebelében a jótékony célú „Shewra Kadischa szent egylet" már fennállott, ami az Lefkovics Henrik: Izraelita hitközség. In: Mosolygó József(szerk.): Tokaj. Bp. 1930. 84-87.