Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

más és más város iskoláit részesítették előnyben, amikor gyermekeik továbbtanulásáról döntöttek.

33 A közoktatás mellett fontos, jelentős szerepet töltött be a tanoncképzés. Tokaj számottevő kisipari és kereskedelmi központ volt, miéit is az iparosképzés, továbbá a kereskedő-utánpótlás biztosítása mind a város elöljárósága, mind a polgárok érdeklődésének előterében állott. A kézművesek foglalkozásuk, ipari tevékenységük, képzettségük s nem utolsósorban széles körű társadalmi tapasztalataik révén a város öntudatos polgárai voltak. Nemcsak a várost, illetve az országot ismerték, hanem több szakma képviselői vándorlásuk eredményeképpen gazdag anyagismerettel, termelési és értékesítési tapasztalattal, általában európai kitekintéssel is rendelkeztek, s ezek eredőjeként a fentiek által meghatározott életszemlélettel bíró egyének lettek. A kisiparosság városunkban is társadalmi-gazdasági tekintetben vezetőrétegnek számított még e század elején is. 4 A tokaji - általában a hegyaljai - mesteremberek csaknem minden esetben kétarcú gazdasági tevékenységet folytattak még századunk első évtizedeiben is. A kézművesség mellett ragaszkodtak a szőlőműveléshez, a bortermeléshez. E ragaszkodás az évszázados, hagyományos szőlő- s bortermeléshez már a 18. század elején kialakította körükben a paraszt-polgár mentalitást. Miután 1848-ban a polgári átalakulás szabad utat kapott, a polgári fejlődés az élet csaknem minden területén elindult, illetve Tokaj esetében a korábbi alapokon tovább folytatódott. Az átalakulást gátolta, hogy a dézsmás szőlőket nem szabadították fel az 1848-as törvények, és a céhes kisipari keretek is megmaradtak. A zavartalan fejlődés elengedhetetlen feltétele lett a dézsmaadó szőlők megváltása (1 8 5 8),

35 illetve az ipartestületi törvény (1872) bevezetése. Elhárultak tehát az utolsó akadályok is a polgári átalakulás útjából. A közoktatást ellátó, alapismereteket nyújtó felekezeti (és az időközben beindult állami) iskolák a tanköteles tokaji gyermekek többségét a városhoz kötötték. A minden bizonnyal jelentős körű inasképzés pedig az „iskolahagyott" korban (12-15 éves) lévő inasokat tartotta meg a városban. Itt lényeges hangsúlyoznunk ismételten azt, hogy a gyermekkor meghatározó részét abban a városban töltötték a gyermekek, ahol a gazdasági környezethez szorosan hozzátartozott a szőlőművelés és a bortermelés. Rendelkezésünkre áll az 1869-es népszámlálás anyaga, mely sokoldalú tanulmányozáshoz nyújthat támpontot.

36 Feltett szándékunk azt vizsgálni, hogy mely társadalmi csoporthoz, társadalmi réteghez tartozó családok irányították gyermekeiket közép- és felső iskolákba, illetve ezek a továbbtanuló fiatalok mely településen lévő közép- és felsőfokú iskolákban folytatták tanulmányaikat. Ezáltal kitűnhet, hogy ily módon Tokaj mely városokkal tartott művelődési kapcsolatot. Ebben az esetben többnyire csak kifelé irányultsággal találkozunk. Nem így az értelmiség, a városi intelligencia esetében. Hiszen vannak klasszikusnak nevezhető értelmiségi pályát, foglalkozást képviselő papok, tanítók, ügyvédek, mérnökök Tokajban. Ezek jelentős része nem Tokaj szülötte, hanem más településről pályázott Tokajba. : A római katolikus családok gyakorlatához adalékul szolgálhat Spcck Lajos vagy Paulay Ede életrajza, továbbá Balassa Iván: Kassai József, a tudós szerencsi plébános. In: Kováts Dániel (szerk.): Széphalom 4. 1992. 197-202. A református vallás hívei a pataki iskolához kötődtek. „Szabó József, tokaji ifjú, 17 éves három éven át Marosvásárhelyen, a collégiumban, egy évig Kolozsváron neutralists volt. Az apja neve Szabó János" Zemplén Levéltára, Tokaj, törvényszéki iratok, 1765. Etc. 34 Bencsik János: Tokaj, társadalom-szerkezeti tanulmány. In: Bencsik János-Keszei László (szerk.): Tokaj és Hegyalja XI. Tokaj, 1994. 35 Bencsik János: A szőlődézsma megváltása Tokajban ( 1858). Tokaj és Hegyalja XXI. 2002. 36 Bencsik János: Mesterek és mesterségek Tokajban. In: Kováts Dániel (szerk.): Széphalom 7. Sátoraljaújhely, 1995. 45-55.