Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
I. BEVEZETÉS
alatti Gróf Vay-féle majortól, körül a Tisza mellett, ki egészen a Sóskáshátig, elláthatatlan sátrak alatti tanyákon a sereg legnagyobb része. E roppant néptömeg, és a velük volt igavonó állatok és hadi lovak, lehet képzelni mily iszonyú pusztítást vihettek véghez? Akkor éppen - július 29-én - aratás vége lévén, még minden tavasz élet, az egész szénatermés, mely az évben igen gazdag volt, kinnt volt a határban, a kévés élet de az sem egészen volt csak behordva, abból a mi kinnt volt nem maradt semmi, nem egy szekér széna, nem egy cső tengeri, vagy egy krumpli, azt mind felemésztették a roppant ember és állat tömegek, a már behordott kévés élet egyrésze maradt csak meg, mit a tömegek a tisztek tilalma állván ellen, nem húzgáltak széjjel. Ezenkívül az uraságok gulyáját a Nagy- és Kismajorból, Cserepesről, a községét a falusi legelőkről, körülbelül mintegy 2000 darab marhát összehajtottak a kozákok, azt nagy részben lelövöldözték. A Tisza partjába vájt bogrács-katlanokban megfőzték - felemésztették. Csak a szegény lakosság elpusztult állatjainak számát lehet tenni 300-ra, egyes gazdák 18-20 darabot vesztettek el, a nagy mennyiségből mint egy 114 darabért adatott valami csekély ár. A lakosság egyrészét elhajtották a táborral teherhordás alá. Ezek legtöbbnyire oda hagyni voltak kénytelenek lovaikat, szekereiket, s szerencsés volt, ha magok menekülhettek, mert volt rá példa, hogy egyeseket ütlegekkel illettek. Ilyen iszonyú pusztulás közepette, némely egyes lakosok, főképp Turi Péter előkelő lakos, Paskievics Gh. tábornoknál jelentkezett, esedezvén káruk megtérítéséért, a tábornok azonban azt felelte tolmács által „Minden kárukat az Osztrák Császár Őfelsége fog megtéríteni!? Ez az illetőkre szomorú vigasztalás volt, ekkor átmentek Konstantin herceghez, hasonló esedezésüket nyilvánítván, kitől hasonlóképpen a fentebbi választ nyerték, - ki azonban mégis oly kegyes volt, hogy 1000 frt.-ot, akkor folyamatban lévő Almási bankjegyekben, oly módon ajándékozott és rendelt átadni a pap, biró és jegyző kezeihez, hogy abból minden károsultat nem kártérités, de ajándékképen részesittessenek. Minthogy azonban ez összegből, ha minden károsultak részesülnek, alig lett volna egyesekre nézve valamely jótékony hatással, az elöljáróság - egyetértve a jól felvilágosított néppel - abban állapodtak meg, hogy ezen 1000 frt-ból a belső hivatalnokok az évi járulékai fizettessenek ki aránylagosan. És ugy lett, mint az okosan számító elöljáróság és a jobb gondolkodású többség akarta, a hivatalnokok kielégittettenek, némely csekélyebb adóságok ugyancsak e sommából leszállittattak, és még az építendő parokhiára is forditottak belőle 200 Frt. ... Az orosz tábor innét Debreczenbe ment, és ott fejlődött ki a augusztus másodiki csata." 13 Francz Ignáctól tudjuk, hogy a Tokajt (június 28-án) megszálló orosz csapatokat a szabadságharcos alakulataink visszaszorítják, miért is a város másodszori megszállására július 2-án került sor. Ezt követően a muszka sereg július 12-én megkezdte a Tokajban és térségében tartózkodó csapatainak átcsoportosítását és július 13-ára elhagyták városunkat, ahogyan katonai szaknyelven kifejezik: befejezték a kiürítést. Ezt kellett tenniük, hiszen a hátukban maradt Görgey csapataival, s nem ismerték a fővezér tervét a további hadvezetésre. 14 A körülményeket jól jellemzi az ideiglenes főbíró egyik levelének részlete: A „Felséges Császári Muszka Had-Sereg Kormányzó Fő Generálisa", személy szerint Kuznyecov lehetett. Nos e főgenerális a hadsereg Tokajban szállásolt egységei részére „általuk adatott élelembeli szerekre egy száz hatvan kilenc (azaz 169) Hollandiai aranyokat" a nevezett főbíró kezeihez adott egy későbbi elszámolás kötelezettsége mellett. Ez az elszámolás az itt idézett forrásokban rendelkezésünkre áll. Ebből megtudhatjuk, hogy 1 13 Gracza György nyomán: Pullák Dénes: A szabadságharc csatái 1848-1849. Bp. 1954. 199. 14 ZmL. Tokaj iratok, testületi jkv. 1852.