Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

Adatok Tokaj Tállva ház 726 625 népesség lélekszáma 5012 3997 ebből egyházi személy: pap 6 6 közhivatalnok 17 7 tanító 12 6 magasabb iskolában tanuló 20 1 művészek 12 ügyvéd 10 3 orvos 3 sebész 2 2 bába 3 2 gyógyszerész 4 4 más 5 földbirtokos 180 bérlő (föld) 3 gazdatiszt 7 4 éves szolga 141 63 napszámos 848 1170 vadász-halász 12 3 Ez az adatsor értékesebb, mert olyan foglalkozásokat is leválaszt a város tömbjéről, mint pl. a művészek. Ilyen kérdés nem szerepel az ívben, tehát e személyek mintegy mellékfoglalkozásként művészkednek. A társadalmat nem lehet, mint egy fonalat, éppen 1848-cal elszelni, elvágni, hogy ezzel érzékeltessük a változást. Jelezvén, hogy eddig a feudalizmus, s ettől kezdődik s van a kapitalizmus. Ezek a korszakhoz tapadt magatartás-, gondolkodás- és viselkedésformák egymásba ékelődnek, olykor összemosódnak, élő fűrészfogakként ölelkeznek össze. A nemes ember bizonyos tekintetben már polgár volt 1848 előtt is, másrészt gondolkodása át- meg átszőtte a nemességgel együtt járó tartásforma, allűr, mely évtizedekig jellemezte e csoportot vagy réteget. Eközben vitathatatlanul a kisnemesség volt társadalomközelben, a kisnemesség, amely nem igazán hétszilvafás, de mindenképpen armalista. A honoráciorok magatartását determinálta az a tény, amiért sikerült kiemelkedniük a jobbágyi kötöttségekből. Tehát ők makacsul ragaszkodtak az elért társadalmi polchoz, ranghoz, szinthez. S ez az értelmiségi hivatáshoz kötötte őket, tehát tanulni fiaiban, s tragédia volt ha lányai voltak, ilyenkor a jó házasságkötés, férjhez menetel volt egyik célja a családnak. A sóhivatal e rendkívül fontos táplálékra (a konyhasóval való kereskedés) rátapadt forgalmazásával a sóhivatalok foglalkoztak, ők voltak felelősek az állam felé a zavartalan bevétel biztosításáért. Ilyen célból összevethettük a Tokaji Sóhivatal két impozáns épületét, melyet éppen azzal a szándékkal építettek a barokk kor kellős közepén, hogy célirányos hivatal illetve otthon fogja közre a sóforgalmazást. Jelkép lett a „sóhivatal". Ahol nem történik semmi sem, mégis működik, fenntartja magát, tehát van. Szándékosan nem írom, hogy dolgozó, csupán tevékenykedőt írok, az ember mindennapi életét. Nos, ezeket a barokk kastélyokat joggal nézhették a késő utódok, mondjuk a honismeret iránt