Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

személyes jog tekintetében szabad polgárrá alakította át a volt jobbágyságot. Ha telkes jobbágy volt, akkor ingatlanaival (szántó, rét, legelő...). Visszautalva a címben jelölt összeírásra (1869), a történészek úgy értékelik, hogy ez volt az első hivatalos és rendszerező népösszeírás, melynek az előképe a közelmúltban lezajlott ausztriai népszámlálás volt. Úgy tűnik, hogy az államhatalomnak, esetünkben a kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchiának szüksége volt egy, a népszámlálás segítségével megrajzolható társadalomképre a további kormányzáshoz. Abból pedig, hogy milyen kérdésekre keresték az összeírok a választ kitűnik, mire voltak kíváncsiak: Ezek voltak: a családszerkezet, éspedig a szülők állapotára (özvegy, magános ...), a gyermekek korára és mindkét esetben a személyek születési évére (ebből az illető kora derült ki), továbbá a születési helyére. Ez már egy modern szemlélet első felbukkanása, hiszen ebből következtethettek a társadalom mobilitására. A felekezeti hovatartozás utalt a lakosság ebbéli megosztottságára (pl. római katolikus, zsidó stb.). A gondolkodásra, a mentalitásra kerestek választ. Talán senki nem veszi rossz néven, ha megemlítem, hogy más az életvitele a római katolikusoknak, más a reformátusoknak. Ismét más a Mózes vallásúaké. Tokaj felekezeti megosztottsága 1869-ben római katolikus 2047 fő görög katolikus 590 fő ortodox 25 fő református (helv.) 1179 fő evangélista (ágost) 166 fő unitárius 1 fő zsidó (izraelita) 1004 fő A felsorolás bizonyos szemléletet is mutat, éspedig a felekezeteknek a társadalomban betöltött szerepére utal. Ez kulturális kötődést, orientáltságot mutat(hat). A korból kitűnhet a társadalom egészségi állapota, öregedési tendenciája. A kérdések között vannak a foglalkozásra, az iskolázottságra (pl. ügyvéd, gyógyszerész), megélhetési forrásra (napszám, bérmunka) utalók is. A szociális helyzetet érinti egyértelműen a lakások állapota, azok szerkezete, illetve a családok (háztartások) és a lakások egymásra vetítésével kitűnik a társadalom nyomora, vagy vagyonos volta. A vagyoni helyzetre, gazdasági állapotra utaló kérdés azt firtatta, hogy milyen állatállománnyal rendelkeztek a családok. Feltűnő, hogy Tokajban is, másutt is nem érdekelte az összeírást végzőket, következésképpen a hatóságot, végső soron az állam irányítóit az ingatlanok nagysága, azok jellege stb. Itt pusztán a lakótérre utaló megjegyzéseket találunk (pl. pince lakás céljára...), továbbá a feudális állapotokra oly jellemző, s a szokott dikális adóztatás alapjául szolgáló állattartási adatokat. Pedig ekkor már az adóztatás alapját mutató telekkönyvezési végrehajtották, esetenként maradt el az úrbéri tagosítás is. Ha beleolvasunk az ívekbe, avagy pusztán kicsit is tanulmányozzuk az összeíró íveket, kitűnik, hogy Tokaj kamarai mezőváros volta mennyire nyomta rá a bélyegét a társadalomra, hogyan alakult a társadalom összetétele. Egyértelmű utalás van a szőlőtermesztésre, hiszen abból, hogy a kapás, napszámos réteg igen széles, arra következtethetünk, hogy a szőlőművelés egy népes társadalmi csoportnak megélhetési forrása volt. A zsidóság nagyarányú szerepléséből kitűnhet a városka polgárosultsága. A zsidók foglalkozása egyértelmű utalást hordoz szerepükre a város gazdasági életében. Kimondhatjuk tehát az első fontos következtetést: Tokaj mezőváros voltából eredően már 1848-at