Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

ki, a sztronga pedig elsődlegesen 'fejőnyílás' jelentésű; az a hely, ahol a pásztorszálláson a juhokat fejesre megfogták.

1 Ugyancsak Takáts tévedését korrigálta a bajka-juhró\ írott dolgozatában, rámutatva, hogy a bajka nem juhfajta, hanem helyesen lajka, ami barna arcú leányt, fekete juhot jelent, ebből a rajka barna leány és a rajkó cigánygyerek.

19 Fontosabb azonban ennél írásában, hogy a szlovákiai magashegyi pásztorkodás terminológiája kapcsán felsorolja annak vlach, román jövevényszavait, s számos román eredetű helynevet említ Trencsén és Zemplén vármegyék területéről. 4. Sztripszky életműve sugallja, hogy fokozatosan értek meg benne azok a néprajzi kérdések, amelyekben erősödő filológiai felkészültsége, nem utolsósorban nyelvtudása révén mélyült el. Fontos egyezéseket mutatott ki a magyarság és a környező népek szájhagyományában, amit ő a térség műveltségének organikus kapcsolataiból vezetett le. Szemléletében már igen fiatalon komplex módon jelent meg az anyagi műveltség elemeinek, a társadalom jellemzőinek és a vallási-folklorisztikai vonatkozásoknak az értelmezése. A földrajzi, táji adottságokat mindenütt a műveltség legfőbb meghatározójának tartotta. „A történelmi tényezők is hatalmas eszközök a népek kulturális életében, de a legnagyobb úr mégis csak a földrajz mindörökké. A föld, a levegő, az éghajlat: ezek parancsolnak a tömegbe verődött embereknek, ezek szabják meg sorsukat."

21 Megfogalmazásában az etnográfia a kutatók tudománya a népről, a folklór viszont magának a népnek a tudománya. Az utóbbi persze elsősorban a rutének vonatkozásában foglalkoztatta, bár - kialakulásában, életfeltételeiben és korai vallásában hasonlónak tartva ahhoz rendre kitekintett a románságra is. A keleti kereszténységnek és egyháznak a két nép egész kultúrájában és habitusában meghatározó szerepet tulajdonított. A keleti egyházat, illetve annak követőit írásaiban többször összevetette a nyugatival és annak híveivel, s egyértelműen a keleti egyház gyengébb szervezetében vélte felfedezni annak okát - mivel az egyház szervezeteit nem építette ki -, hogy a kereszténység a pogány időkből a szellemeket is átvette. A ráolvasásokat a templomon kívüli kultusz eszközeinek tartotta, s rámutatott a keleti vallás papjainak szerepére az ördögüzésben, az esővarázslásban. (A keresztény vallás szent alakjai szerepelnek benne, az új vallás terjesztésének eszközei lesznek.) Felhívta a figyelmet a román pap ilyetén szerepére is. 2 Szerinte a Kelet volt a régi és az új vallás keveredése folytán előállt babonák első rendszerezője is. Itt a bogumilizmus szerepét húzta alá, ami az ördögkultuszt szállította Nyugat-Európának, s a régi természeti vallásokban csírájában mindenütt élő rossz szellemét egész teljességében kifejlesztette. Rámutatott, hogy „Magyarország földrajzi helyzeténél fogva ugyan inkább Nyugat-Európához tartozik, társadalmában 18 Sztripszky Hiador 1924. 80-82., Vö. Földes László 1963. 169. 19 Sztripszky Hiador 1944. 37^0. 20 Vö. Földes László 1963. 164. 21 Sztripszky Hiador-Alexics György 1911. 12. 22 A témáról újabban: Keszeg Vilmos 1996. 335-369., Komáromi Tünde 1996. 87-98.