Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

jelentik. Ezek középkoriak lehetnek, s bizonyos, hogy az erdöbényei a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát egyik legjobb pincéje volt. A másik igazodási pont a templom építése: Bakó Ferenc szerint a templom körül elhelyezkedő pincék, a településmagok pincéi egyidősek lehetnek magával az egyházzal, s így lényegesen korábbiak, mint a mezővárosi polgárság pincéi. Ezt figyelembe véve, mivel Erdőbénye egyházashely volt, 10 falu központja, s a római katolikus templom kora középkori alapokon épült ki 1607-ben, nem kizárt, hogy a templom körüli pincecsoport egyes tagjai akár 14-15. századi eredetűek, de nagy valószínűséggel a 14-17. század között keletkeztek. (A község régi elnevezése Egyházasbénye.) Érdemes utalni azokra a befalazott pinceágakra is, amelyek több irányból a templom felé vezettek a bényei pincékben. A harmadik, s bár ez is közvetett bizonyíték, talán legfőbb igazodási lehetőséget a nemesi és paraszt-polgári építmények jelentik, amelyek kialakítása nagy valószínűséggel organikus kapcsolatban volt a pincék létrehozásával. (Általános volt, hogy a pinceváj ás során kiemelt tömböket használták a falak felhúzására.) A 18. század második felében és a 19. század elején Bényén is több klasszicizáló kúria épült, amelyek a kőoszlopos kapukkal és kerítésekkel együtt a településkép meghatározói. A föld alatt ugyanott nagyméretű, vélhetően földesúri pincék húzódnak. Erdőbénye lakossága urbánus összetételű volt, vezető, irányító ereje mindig egy főbirtokos család: ők jöhetnek számításba a legnagyobb, legnevezetesebb pincék építőjeként is. Hozzájuk járult a mezőváros középbirtokos népessége is, akik a középkortól kezdődően pincéket birtokoltak. Vagyis a pincék legkorábbi tagjai a középkor évszázadaiban készülhettek, amelyeket a termelés és a kereskedelem fejlődésével, különösen a hegyaljai bor 1819. századi virágkora idején bővítettek a paraszt-polgárok és kereskedők pincéi. Mindezek azonban csak logikai úton levezethető megállapítások, figyelembe véve az összehasonlító adatokat is, mivel közvetlen írásos források nem állnak rendelkezésünkre. A Zempléni Levéltárban és a Szerencsi Földhivatalban semmi különleges adat nem áll rendelkezésre az Erdőbénye, Hunyadi utca 14. (helyrajzi szám: 150.) telekről, épületről és pincéről. A helyi elnevezés szerinti Gál-Sípos-féle ház - a megnevezésként is javasolt Kóser Borház és Pincészet üzletháza - az egykori mezőváros központjában található. Közel van a templomhoz, így nagy valószínűséggel tarthatjuk korábbinak is a pincét, mint a telken álló objektum. A régi, jómódú nemesi kúria jegyeit viselő ház építését - a külső jegyek alapján a 18. század végére, a 19. század elejére tehetjük. Homlokzata klasszicizáló, ablakai kőkeretesek, a bejárat kapuját kőoszlopok fogják össze: mindez Erdőbénye 18-19. századi virágkorát tükrözi. Úgy gondoljuk azonban, hogy maga a pince régebbi ennél: 17-18. századi lehet. Ezt igazolhatja az is, hogy a lakóház falazata nem közvetlenül a pinceásás során keletkező nyersanyagból épült fel.