Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL

(1975-től), Cseri Miklós (1981-87 között), Tóth Judit (1982-86 között), később Vida Gabriella (1986-tól) és Katona Judit (1992-től) láttak/látnak el muzeológiai teendőket. A miskolci múzeum néprajzi tárgygyüjtő tevékenysége az elmúlt évszázadban más intézmények szakmai érdekeltségeivel összhangban alakult. A matyó és a palóc népművészet reprezentáns tárgyait intenzíven gyűjtötte a Néprajzi Múzeum, a palócság és a Bükkalja míves tárgyai és textíliái az egri múzeum kollekciójába éppen úgy eljutottak, mint a debreceni Déri Gyűjteménybe. Hasonlóan nagy figyelem kísérte a megye fazekasközpontjainak termékeit (Mezőcsát, Sárospatak, Miskolc), s a Bükk vidék díszes fafaragó hagyományának produktumait. A Bodrogköz falvaiban a sárospataki Faluszeminárium hallgatói gyűjtöttek, s hoztak létre jeles kollekciót a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében. A Bodrogköz, az abaúji Hegyköz és a zempléni hegyvidék falvai hagyományos paraszti kultúrájának reprezentatív tárgyai szép számmal gyűltek össze a (Magyar Nemzeti Múzeum intézményeként működő) sárospataki Rákóczi Múzeum depozitóriumában is. A megyei múzeumi szervezet kiépítése a történeti tájak mentén osztotta meg a kulturális örökség tárgyi emlékeinek gyűjtését: az 1952-ben megalakult Matyó Múzeum Mezőkövesd és szomszédos falvai, a Bükkalja és Dél-Borsod, a szerencsi Zempléni Múzeum 1967-től a Taktaköz és a Harangod-vidék, a putnoki Gömöri Múzeum 1986-tól a történeti Dél-Gömör, a Forrón 1985-ben megalakult Abaúji Múzeum Abaúj vármegye déli része, a Tokaji Múzeum Tokaj-Hegyalj a mezővárosai, a pácini Bodrogközi Múzeum 1987-től a Bodrogköz néprajzi örökségét gondozza. Mellettük kisebb, jobbára helytörténeti gyűjtemények és helyben megőrzött népi műemlékekben berendezett tájházak a megye tárgyi néprajzi örökségének letéteményesei. A földrajzilag rendkívül tagolt, az itt élő népcsoportok történetében és vallásában is árnyaltan összetett megye esetében nem egyszerűen a tárgyi anyag területi elvű megoszlásáról van szó, hanem műveltségi/táji csoport, tevékenységi formák, életmódmodellek és -stratégiák tárgyi örökségének tömbösödéséről is. Pl. a Tokaji Múzeum gyűjteménye reprezentálja legteljesebben a hegyaljai mezővárosok borkultúrájának és 18-20. századi paraszt-polgári fejlődésének eszközeit és tárgyait, a Matyó Múzeum pedig a magyar népművészet új stílusának és felfedezésének időszakát, annak egy település műveltségére és társadalmára gyakorolt hatását stb. A Herman Ottó Múzeum tárgyi néprajzi gyűjteményében leghangsúlyosabban a történeti Borsod vármegye területe reprezentált: főleg a Sajó-völgy, Dél-Borsod, a Bükkalja falvai adták a tárgyak zömét. A tárgytípusok között az egyik meghatározó egységet a fazekasság, a népi kerámia emlékei alkotják. Mivel a mai megye területén több nagy fazekasközpont (Mezőcsát, Miskolc, Sárospatak), és számos kisebb jelentőségű kerámiacentrum (Gönc, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Ónod, Szalonna, Szikszó, Szomolya) működött, s intenzíven forgalmazták termékeiket a Gömör-Kishont, illetve Nógrád vármegyében található, s más - alföldi - műhelyek is, a kollekció a magyar népi kerámiakultúra térben és időben