Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN

A kanállal, villával kialakított vajdíszítmények, a különböző félholdak, rozmaringág motívumok, virágminták ugyancsak az északkeleti országrészben fordulnak elő elsősorban, s közvetlen kapcsolatot mutatnak az érintkező szlovák és ruszin, illetve a közeli lengyel területek hasonló vajdíszítő eljárásaival. A vaj díszítésének sajátos eszközei is fellelhetők hazánkban: ezek különféle fakeretek, apró vályú formájú szerszámok, melyek többségükben faragottak, szépen díszítettek, s hasonló formát adnak a beléjük préselt vajnak is. Vizsgálataink szerint ezek a 18-19. század során jelentek meg hazánkban, részben a szlovák, részben pedig a német telepes népesség közvetítésével. Formáik, díszítményeik is kétirányú kapcsolatokról árulkodnak: egyfelől a kárpáti tejgazdálkodás vaj- és sajtformáival mutatnak rokonságot, másfelől pedig az alpi tej kultúra vaj formázó eszközeinek míves, gyakran barokkos példányait mintázzák. Maguk a vajdíszítő fa formák ritkán kerültek át a magyar paraszti háztartásokba, bár tudunk arról, hogy ügyes kezű faragóemberek próbálkoztak ezek meghonosításával. Ám a vajformákkal, nyomóformákkal készített vajakat szívesen vásárolták a magyar asszonyok a városi, mezővárosi piacokon, ahová nem ritkán a városkörnyék szlovák vagy sváb gazdaságaiból kerültek. Századunk elején árultak ilyen módon formázott, díszített vajdarabokat a fővárosi élelmiszerkereskedések is. Ily módon a vajdíszítés ezen módját népünk ismerte, befogadta, ha maga nem igen alkalmazta is. (Miskolc, 1987. Kis Magyar Néprajz)