Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN
Lápos alma, fűzalma A régi Magyarországon a gyümölcsösök rendkívül egyenetlenül helyezkedtek el az egyes tájakon, így a gyümölcsterméssel való kereskedelem jelentős mérvű vándorlás és szállítás elindítója volt. A középkorban a gyümölcsösök a hegyvidékek lábainál, elődombságain, de különösen a nagyobb folyók - a Duna, Tisza, Maros, Szamos, a Körösök és az Olt - árterein koncentrálódtak, s az ország belseje, az alföldi térség sajátos vákuumot biztosított a peremterületek gyümölcstermése számára. Az eddigiekből adódóan a gyümölcsszállításban, gyümölcskereskedelemben meghatározó jelentőséggel bírtak a folyóvizek, amelyek egyszerre biztosítottak alkalmas szállítási módot a kényes áru számára, hálózatuk pedig lehetővé tette, hogy az áru a marginális területekről utat találjon az ország belseje felé. Szemléletesen ír erről Galgóczi Károly, a múlt század jeles statisztikusa, aki szerint „.. .legélénkebb a Tiszahátnak a sík alsó vidékre való kereskedése, mert a sík Alföldön, hol a kiterjedt pusztaságon nyugpontul zöld bokrot alig talál a szem, örömestebb elcseréli a magyar nép gabonáját gyümölcsért, mintsem bőségben levő földjét gyümölcsfa ültetéssel ékesítse". A 18. századból állnak rendelkezésünkre - bizonyára lényegesen korábbi gyakorlatot jelző - írásos adatok, amelyek szerint pl. a tarpai, tiszabecsi, tiszaújlaki és csengeri sajkárok vízi úton szállították le az almát, diót és aszalt gyümölcsöt Tokaj, Szolnok, sőt egészen Szeged piacáig. Szegeden ebben az időszakban is kelendő volt a lápos alma, vagyis a lápon, tutajon érkező gyümölcs, amelyet a máramarosi románok még az elmúlt században is rendre szállítottak a délalföldi városba. Szolnokon egy 1766. évi összeírás említi, hogy a városban a Tiszán odaszállított gyümölcsöt árusítanak, illetve visznek tovább Pestre. A máramarosi Técső lakosai az erdőközi legelőiken termesztett gyümölcsöt a Tiszán szállították le Újlakig. Az egész Tisza mente gyümölcsellátásában nagy szerepet játszottak a tutajosok, akik részben a felső Tiszahátról, részben pedig - a Körösökön - Bihar és Arad megyékből úsztatták le árujukat. Természetesen eladásra kerültek a tutajok, a bennük levő faanyag is, valamint azok gyümölcsrakománya. A Tiszazug falvaiba is fenyőtutajokon érkezett az apró, piros tiszai alma, tiszaháti alma, valamint az \m.fűzalma\ az utóbbi Rahó környékéről. A Tisza mellett a keleti országrészben a Szamos, a Körösök és a Maros is jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le. Az indító helyek főleg Máramaros, Bereg, Ung, Ugocsa és Szatmár voltak, a fő célpontok pedig Tokaj, Tiszafüred, Tiszalök, Tiszacsege, Tuszaluc, Nagyrév, Szolnok és Szeged.
