Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN
Fuvarosok a Bükk-vidéken A fuvarozás, a szekeres teherszállítás egykor meghatározó jelentőséggel bírt a közlekedés és az árucsere folyamataiban. A vasúthálózat kiépítése lényegesen átrendezte a fuvarozás korábbi szerkezetét, de a paraszti munka kiszolgálásában és a hagyományos termékcserében a fogatoknak továbbra is nagy jelentősége maradt. Tekintettel a vasúti hálózatunk sugaras szerkezetére, a fuvarosok megőrizték megkülönböztetett helyzetüket az Északi-középhegység és az Alföld közötti szállításban, termékcserében is, lényegében a felszabadulás időszakáig. A Bükk hegység településein még pár évtizede is úgy tartották, hogy a fiivaros az úr. Kétségtelen, hogy a fogat egészen más gazdasági-társadalmi helyzetet biztosított a gyalogokénál, az igás állatokkal nem rendelkezőknél. Mivel a Bükkben lényegében nem alakult ki olyan fuvaros réteg, amelyik csak a szállításból élt volna, hanem a mezőgazdálkodás, a földművelés mellett vállalták a fogatos munkát, a fuvarosok eleve a tehetősebb rétegből kerültek ki. Tavasztól őszig csak a mezőgazdasági munkák szünetében fuvaroztak, ősztől tavaszig viszont rendszeresen fuvarba jártak. A tél folyamán különösen az erdei munka, a fa közelítése és szállítása biztosított számukra megélhetést. A fuvaros számára mindig volt munkaalkalom. Ha helyben nem talált, akkor távolabb vállalt - általában több társával együtt - fuvart. A bükki falvak fogatosai alkalmanként a Mátrában, a Bódva völgyében, Dél-Gömörben dolgoztak, főleg erdőmunkán, mert híresek voltak hozzáértésükről. De számos távolsági fuvart vállaltak a különböző üzemekből, bányákból a fővárosba is. A fuvaros keresete mindig lényegesen több volt, mint a gyalog munkásé. A bükki erdőmunkáknál úgy számoltak, hogy négyszer annyit kell keresnie, mint egy gyalogosnak, mert külön negyed illeti meg a fogatost, a szekerét és a pár állatát is, a kialkudott bérből. A falvakon belül pénzért, részért vagy ledolgozásért vállalták a fuvart, ami ugyancsak hátrányos helyzetbe hozta a fogattal nem rendelkezőket. Érthető tehát, ha a fogat, a fuvar elérendő cél volt a Bükk-vidéki ember számára, a fiataloknak távoli remény már a házasodáskor, a fuvaros életmódja pedig követendő modell volt a többiek számára. S az, hogy a fuvaros az úr, nem csupán a szó anyagi, gazdasági értelmében volt igaz: ők voltak a legtöbbet látott, legtöbbet tapasztalt emberek, akik a világ eseményeire, a gazdasági helyzet változásaira a leggyorsabban reagáltak. Ok voltak a legmozgékonyabbak, gazdaságuk pedig a legmobilabb, a szó gyakorlati és társadalmi értelmében egyaránt.