Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

hozadéka, s mennyi nemes anyag kristályosodik vagy alvad ki e bonyolultan összetett társadalmi-kulturális lepárló készülék alján. S ez az egész nem utolsó­sorban annak függvénye, hogy a tiszta, átlátható világ illúziójának virtuális romjaiból mennyire tud az egyén önmagában, vagy a közösség a maga koherens normáiban belső tisztaságot, átláthatóságot teremteni. Mindez természetesen alapvetően összefügg kedves vendégünk, az itt most bemutatkozó művész egész életútjával, sorsával, munkásságának formálódásával. Krizsán György 1927-ben Nagykárolyban született, s mint számos más kortársának, az ő életébe is beleszólt az erdélyi román uralom, majd a bécsi döntés, aztán a háború. 1944-ben családja elmenekült a románok elől, s Zala­egerszegen telepedtek le. Ott érettségizett, utána Budapesten járt a Műegyetem­re. Onnan az Iparművészeti Főiskolára iratkozott át, később önálló grafikusként dolgozott. Aztán megint a történelem: 1957-ben elhagyta Magyarországot. Tíz hónapot egy jugoszláviai menekülttáborban töltött, majd egy norvégiai ösztöndíj elnyerésével Oslóba került. Tanult, a nyelvvel ismerkedett, aztán 1959-ben újra útra kelt: akkor Svédország következett. Ott előbb rajzstúdióban dolgozott, majd Stockholmban diplomát szerzett, s 1975-ig szabadúszó grafikusként tevékeny­kedett, egyebek mellett a svédországi takarékbankok művészeti vezetője volt. Húsz svédországi év után - iskolás fiaival - Ausztriába, Grazba települt át, ahol ma is él. Itt nyugdíjazásáig a Kastner és Öhler áruházának volt a grafikusa. A grafika különböző technikái mellett elsősorban illusztrációs munkát végzett. Számos kiállítása volt Oslótól Felsőőrig, Graztól Siklósig és Szegedig. Krizsán György érzékenyen hangolt ember, aki - mint művei is jelzik ­nagyon szívesen emlékezik. Ennek megfelelően igen sok emlék-kör, áramkör köti a világhoz. Ezen körök létrejöttéhez egészen pici lélek-rezdülés is elegendő. Egy ilyen, számomra kedves kör köt össze vele: én 25 évvel később születtem, de ugyancsak Szatmárban, a határ innenső oldalán, Mátészalkán, ahol - mint kiderült -, közös ismerőseink élnek. Mi azonban Grazban találkoztunk, egy Miskolcról elszármazott kedves barátom, Csicsely Tamás jóvoltából, akivel aztán itt Sárospatakon ötlöttük ki, hogy milyen jó lenne Gyurka bácsi munkáit a szép Bodrog-parti kisvárosban bemutatni. Valahogyan így, emberi kapcsolatok­ból, barátságokból állnak életünk sarokpontjai, ezeken nyugszik jószerével min­den, ami a legjobb részeinket, gondolatainkat megpendíti. Nagyon örülök, hogy részese lehettem Krizsán György Sárospatakkal való (újabb) találkozásának. Szeretném megköszönni az alkotónak, hogy elhozta a munkáit Sárospatakra, s itt, a magyarság északkeleti területének egyik kulturális központjában, ha kép­letesen is, összezárta sokat ölelő szakmai és életgyürüjét. Kívánom, hogy tágul­jon, bővüljön még ez a kör, s belül is teljen meg további gazdag tartalommal. Megköszönöm Lévay Erzsébetnek, hogy Kőszegen katalizátora volt ennek a gondolatnak, s a kiállított anyag idekerülésének. Köszönöm Bordás István kollé­gámnak, hogy a Sárospataki Képtár helyet adott ennek a tárlatnak, s hogy mun­katársaival megrendezte a kiállítást. Tudom, hogy intézményének programjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom