Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
Egy modern város született (Megnyitóbeszéd) M egtisztelő lehetőség számomra, hogy én ajánlhatom figyelmükbe annak a könyvtárnak a kiállítását, aminek a megnyitóján nem sokkal ezelőtt itt állhattam, együtt ünnepelve a tiszaújvárosiakkal és a kultúra más barátaival egy újjászületett intézmény felavatásán. Most ebben az intézményben egy, a könyvtárétól nem idegen, de mégiscsak másfajta kulturális, közművelődési kör, a múzeumi gyűjtemény kap nyilvánosságot, amit én - nem egészen elfogulatlanul persze -, elsősorban úgy értelmezek, hogy a megye egyik, kivételesen virulens településén újabb kis teret foglalt el magának a kultúra. Ez önmagában is igényli a vernisszázsok ünnepi hangulatát. A 20. század legvégén életünk minden területén meghatározóan merül fel a tradíció és a modernizáció, a hagyomány és a változás kérdése. Régiónkban kevés helyen tapasztalhatják ezt olyan erővel, mint éppen Tiszaújvárosban, ahol önmagában a település elnevezése is többször változott, amíg az a mai, megítélésem szerint a város helyét és jellegét leginkább kifejezőhöz eljutott. Sokkal organikusabb, szervesebb volt azonban azoknak a változásoknak a sora, amelyek révén az egykori Szederkény-puszta, majd Tiszaszederkény mellett gombamód nőtt fel egy új ipari város, s alakult át maga a falusias Szederkény is. A műveltség egésze szempontjából is tanulságos annak végiggondolása, hogy egy modern város, amelyik sok helyről szív magába új lakókat, miként ötvözi egységbe azok heterogén kultúráját két-három generáció alatt. Hasonlóan tanulságos az is, hogy miért és miként válik maga a település a térség gazdasági és kulturális centrumává, átalakítva a Közép-Tisza-vidék kisvárosainak hagyományos térszerkezetét. A mai városi arculat azonban nem feledtetheti velünk, hogy a Tisza mente népeinek és településeinek kultúráját maga a folyó formálta. Maga a folyó talán mindennél jobban kifejezi a kultúra folytonosságát, s az egymást váltó generációk életének rövidségét is. (Éppen az elmúlt hetek történései jelzik, hogy tájformáló és gazdasági szerepe ma sem elhanyagolható!) Az árterek és az ármentes térszínek helye, helyzete évezredeken át megszabta a megtelepülés lehetőségeit, alapvetően behatárolta az életmód formáját. A vízrendezés előtt tájban, ahol a Tiszaártér olykor tíz kilométereken keresztül nem volt átjárható, a mezőgazdasági termelés a vízhasznosítás sokféle formájával egészült ki. így volt ez Szederkény esetében is, ahol a 19. század derekán - a jeles statisztikus, Fényes Elek leírása szerint -, a jó minőségű gabonaföldek, az ártéri legelők és szénatermő rétek által fenntartott jószágállomány mellett, halastavak adták az itt élők hasznát. A halfogó rekeszekben nem volt még ritka a tenger felől felúszó viza, s az ártereken gyűjtögethető növények hasznosítása sem volt elhanyagolható.
