Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

eszközeit és készítményeit, munkásságában leginkább ezen a területen találkozott egymással személyes indíttatása, valamint Miskolc és a Sajó-völgy tárgyi hagyatéka. (Mondják, hogy rendszeresen felkereste az ócskavastelepeket is - amiben volt Miskolcon muzeológus elődje, Megay Géza személyében -, s kiemelte a hulladék vasból a múzeumi gyűjtemény számára hasznos darabokat. A gyűjtemény kialakulásának történetéhez és a néprajztudomány feladataihoz: (A miskolci múzeum néprajzi gyűjtése 1902-1962. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve IV. [1962-63] 219-233., Néprajzi feladatok Borsodban. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. [1963] 18-26.) De gyarapító munkája kiterjedt a tárgyi univerzum egészére. Tanulmányokat, közleményeket írt a tárgykészítőkről, alkotókról, de a kiemelkedő jelentőségű darabokról is (A miskolci kovács-kerékgyártócéh. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve V. [1964-65] 299-316., Ároktői tükrös 1844-ből. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. [1964] 29-35., A mádi kovács-kerékgyártócéh. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve VI. [1966] 283-293.) Emellett mind az adattári kollekció rendszerelvű gyűjtésében (A Herman Ottó Múzeum néprajzi adattára. Múzeumi Közlemények 1967. 51-55.), mind a levéltári anyag történeti-néprajzi feltárásában jelentős eredményt ért el. Miskolc 18-19. századi forrásanyagából a város múltjának finomrajzú történeti-néprajzi részleteit alkotta meg (Miskolci szárazmalom terve a XVIII. század végéről. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1956. december, 53-55., A miskolci talyiga. Ethnographia LXXI. [1960] 524-536., Egy miskolci „tátos" 1741-ben. Néprajzi Közlemények V. [1960] 308-312., Miskolci lakodalmi adatok a XVIII. századból. Néprajzi Közlemények VII. [1962] 223-234.) Felvetette Miskolc város „néprajzi" kutatásának fontosságát, s hozzászólt e munka metodikájához is (Miskolc néprajzi kutatásának kérdései. Borsodi Szemle VI. [1962] 70-75.) Tudományos érdeklődésének középpontjában a fémművesség vizsgálata állt, de nem volt egyoldalú kutató. Első írása már egyetemi hallgató korában megjelent az Ethnographia hasábjain (Egy munkásdal változatai. LXIV. [1953] 277-282.), s egész életében sokat és rendszeresen publikált. Tanulmányai és közleményei az országos szakfolyóiratokban, a Herman Ottó Múzeum kiadványaiban és a helyi sajtóban egyaránt nagy számban megjelentek. Egész életét végigkísérte a kovácsmesterség és a fémművesség kutatása: a cinkotai kovácsokról írt szakdolgozatot, a Hernád-völgy településeinek kovácsairól szóló munkájával szerzett doktori címet (1961), s halála előtt készen volt kandidátusi értekezése is a Sajó-völgy fémművességéről. (Ez a munka máig nem jelent meg.) Alapvető tanulmányokat publikált a fémtechnikákról csakúgy, mint a fémművesség szervezeti kérdéseiről, a kovácsmesterség társadalmi szerepéről és megítéléséről, a cigánykovácsok szerepéről (A rézöntés technikájához. Az edelényi juhászkampó. Ethn. LXX. [1958] 369-391., Közösségi kovács a mezőkövesdi matyóknál. N. E. XLIV. [1962] 81-96., A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányok fémművessége. Ethn. LXXV1. [1965] 521-546., Az ároktövi kovácsok. Ethn. LXXVIII. [1967] 202-218., Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban. A Herman Ottó Múzeum