Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

különféle feladatokkal látták el. Mint Sztripszky levelezése elárulja, mind magánéletének alakulására, mind kutatói szemléletére erőteljes befolyást gyakorolt Herman Ottó (1835-1914). Személyes oka is volt annak, hogy Sztripszky úgy érezte, Herman nyomdokain jár: Herman Ottó 1864-1871 között Kolozsvárott dolgozott az Erdélyi Múzeumi Egylet Múzeumában.

3 A fiatal kutató így fogalmaz Hermanhoz írott levelében (1908): „...régóta táplálódó reménységem, hogy a mester nyomdokiba lépve megírom Az erdélyi halászat Könyvét...". Másutt is utal arra, hogy kifejezetten Herman anyagát kívánja kiegészíteni erdélyi adatokkal és megfigyelésekkel, s többször említi, hogy az „alig ismert Erdély valóságos tára a felfedezésre váró kincseknek".

4 Fokozatosan, de igen fiatalon kapcsolódott be a néprajz, illetve a tudomány intézményrendszerébe. Egyik forrásunk szerint 1901-ben, a másik szerint 1904ben lett tagja az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, ajánlója az E. M. E. titkára, Szádeczky Lajos professzor volt. 1903-ban lett a Magyar Néprajzi Társaság tagja, 1911-ben a Társaság választmány tagjainak sorába került. 1901-ben nyerte el az Erdélyi Kárpát Egyesület gyakornoki állását, kolozsvári múzeumi pályafutása azonban igen rövid ideig tartott: 1903 tavaszán, miután részt vett a Mátyás király emlékünnepségek megrendezésében, pénzhiány miatt elbocsátották. A rövid időszak múzeumi termése azonban igen jelentékeny, amint az Semayer Vilibáld megfogalmazta: „Az első kalotaszegi gyűjtésen Jankó János asszisztense megtanulván a gyűjtést, később önállóan folytatta a Székelyföldön, s közel 7000 tárgy, amely az (EKE) múzeum mai állapotát (1902) teszi, az ő fáradozásának és szakértelmének gyümölcse".

5 Kós Károly szerint Sztripszky szakszerű tárgygyűjtése alapozta meg az Erdélyi Múzeumi Egyesület önálló néprajzi gyűjteményét is, amely aztán 1942-ben magába olvasztotta az EKE - hányatott sorsú - etnográfiai kollekcióját. 1903-1909 között, bár évről évre folyamodott, nem jutott végleges múzeumi kinevezéshez. Tanári képesítést szerzett, 1906-1909 között - magántanári státusban - lektori órákat adott oroszból a kolozsvári egyetemen. Herman Ottónak 1908. december 17-én írott levelében a következőképpen számol be méltatlan helyzetéről: „Eddigi 8 évi múzeumi szolgálatom mind kútba esett, mert hiszen kinevezetlen tiszteletdíjas, jobban mondva napidíjas vagyok. Hiába pályáztam azóta polgári iskolába, hiába saját püspököm (Firczák) ungvári tanítóképzőjébe, hiába a Nemzeti Múzeum régiségtárához, éppúgy hiába a néprajzi osztályba, meg az Iparművészeti Múzeum tollnoki állására: semmit se értem el sok bélyegeimmel és utazási költségeimmel. Mikor az ember 33 éves, nős és ilyen lógó állapotban van, kész akárhová is elmenni, csak éppen tisztességes megélhetéshez 3 Huszty Sándor 1972. 9-42. 4 Sztripszky és Herman levelezéséhez: Udvari István-Viga Gyula 1999. Lásd még: Sztripszky Hiador 1902. 1902. 12.; uő. 1903. 163. 5 Semayer Vilibáld 1902. 143-144.; Vö. még: Semayer Vilibáld-Radnóti Dezső 1902. 7-8. 6 Kós Károly 1989. 183.