Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
tudós személyiség közvetlen hatásának, s a város pezsgő tudományos-kulturális közéletének, melyben a honismereti, néprajzi, népnyelvi és helynévgyűjtő mozgalmak igen erőteljesek voltak. A kolozsvári egyetemen Sztripszky diákévei alatt, 1898-ban létesült az ország első néprajzi tanszéke. Az egyetemes és magyar ethnographia professzora, Herrmann Antal (1851-1926) személyén át Sztripszky szorosan kapcsolódott az Erdélyi Kárpát-Egyesülethez, melynek egy időben néprajzi előadója volt. Herrmann Antal oktatóként, az E. K. E. néprajzi osztályának tisztviselőjeként, s az Erdély népei című lap szerkesztőjeként személyesen is, írásaival is hatott a fiatal kutató szemléletének, érdeklődési körének formálódására. Szerepe lehetett Sztripszky átiratkozásában is a kolozsvári egyetemre, ő ajánlhatta a fiatalembert - az 1896/97-es tanév téli szemeszterében egy lembergi tanulmányútra is, mivel Herrmann - Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat néprajzi szerkesztőjeként - rendszeres kapcsolatot tartott a galíciai lengyel és ukrán néprajzosokkal. A jeles történész professzor, Márki Sándor (1853-1925) ösztönzésére Sztripszky Kolozsvárt két adatközlő írást készített Erdély históriájából: először, 1908-ban a szombatosok történetéhez szólt hozzá, majd a magyar vezényszó alakulását világította meg számos adattal. 1 Kapcsolatuk vélhetően korábbi keletű, s a pozitivista adatgyűjtés Sztripszky munkamódszerének egyik fontos jegye lett. Külön kell szólnunk Posta Béla (1862-1919) régészprofesszor szakmai és emberi befolyásáról Sztripszky életútján. Különösen Sztripszky halászati tanulmányai tükrözik, hogy számára a régészeti leletanyag kontinuitása a recens népi kultúra közönséges vonása, különösen az archaikus technikákban és eszközökben. Nagyon érdekes, hogy Posta éppen a Néprajzi Értesítőben, Sztripszky második halászati tanulmányát a szerkesztőnek ajánlva, fordul levélben a folyóirat köréhez és a néprajzos szakmához, kifejtve véleményét a néprajz és a régészet „viszonyáról". Megfogalmazása a recens régészetről és az ásatag néprajzról, máig sokat idézett gondolata a műveltség kontinuitását valló kutatóknak. Sztripszky - kolozsvári professzorai támogatásával - már egyetemi hallgató korában alkalmazást nyert az Erdélyi Kárpát-Egyesületnél, s Jankó János (1868-1902) asszisztenseként kapcsolódott be az egyesület néprajzi gyűjteményének kialakításába. A néprajzi terepmunka gyakorlatába Jankó vezette be, akinek hatása - ha véleményét Sztripszky nem is mindig tette magáévá -, a halászati közléseiben is felismerhető. Jankóval Sztripszky sokat gyűjtött, s jelen volt akkor is, 1902. július 29-én, amikor Borszéken Jankó meghalt. Sztripszky bizonyára az ő nyomán tervezte a magyar halászat oroszországi párhuzamainak feltárását. Hatással volt Sztripszky néprajzos-muzeológus szemléletének alakulására Semayer Vilibáld (1868-1928), s vélhetően a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának több munkatársa is, akik a néprajzi tárgygyűjtés re kiképezték és 1 Sztripszky Hiador 1908. 567-568.; wo.: 1909. 129-142., 203-217. 2 Posta Béla 1903. 153.; Posta tevékenységéhez: Kelemen Lajos 1911. 413-415.; Posta Béla szemléletének hatása ebben a vonatkozásban igen széles körű volt a magyar múzeumügyben is.
