Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

szláv kapcsolatok példájaként exponálja. Rámutat, hogy az énekmondók elnevezése a nagyoroszban igrok, viszont a ruténben ihrec (igrec), s felveti, hogy az Árpád-kori helynevek Krassó és Ung vármegyékben is sejtetik azok falvainak meglétét. Az igricek modern utódainak véli az énekes koldusokat, s azok - recitálóan előadott - szövegeit is közli. A szövegek elemzése azonban nem részletező nála (pl. nem figyel fel a Paradicsom kőkertjében... kezdetű szöveg történetére és elterjedésére). Sztripszky felvetéseit azonban az igricek kapcsán az újabb kutatások jórészt igazolták.

1 Az Erdélyi Múzeum 1909. évi kötetében tanulmányt közölt Máramaros, főleg a Tarac és a Talabor völgye ruszinjainak halottasházi játékairól. Az egyik játék során az állatalakoskodók igazi farsangi bohóságot adnak elő, aminek rutén neve lopátká (lapátolás). Ennek első két része általánosan ismert volt a keleti rutének között - Ungtól Máramarosig. Érdekes alakja volt - a nagyapó, nagyanyó, a molnár és molnárné mellett - a malom figuráját alakító, fején rostát tartó, letakart szereplő. A harmadik játékrész a kecskés játék, amit a rutének vásári jelenetként, zsidó és zsidó pásztor figurákkal jelenítettek meg; utóbbi táncoltatta a kecskét. Sztripszky további játékokat is leírt, s jelzi, hogy a rutének csak a halottas házban űzik az alakoskodást, s hogy szerinte valójában a karácsonyi játékok szorultak ki a halottas házba. Mindezt a földrajzi környezettel magyarázza: a távolságok, szórványtelepülési adottságok miatt éjjel nem lehet hazamenni a virrasztóból, ugyanakkor a játék szereplői és kellékei (menyét, tűz, zsidópásztor stb.) ugyancsak a hegyvidéki életmód közreműködői. Sebestyén Gyula véleményével szemben, Máramaros több vidékéről is igazolta az alakoskodás meglétét.

14 Sztripszky szemléletében már igen fiatalon komplex módon jelenik meg az anyagi műveltség elemeinek, a társadalom jellemzőinek és a vallásifolklorisztikai vonatkozásoknak az értelmezése. A földrajzi, táji adottságokat mindenütt a műveltség legfőbb meghatározójának tartja. „A történelmi tényezők is hatalmas eszközök a népek kulturális életében, de a legnagyobb úr mégis csak a földrajz mindörökké. A föld, a levegő, az éghajlat: ezek parancsolnak a tömegbe verődött embereknek, ezek szabják meg sorsukat."

15 Megfogalmazásában az etnográfia a kutatók tudománya a népről, & folklór viszont magának a népnek a tudománya. Az utóbbi persze elsősorban a rutének vonatkozásában foglalkoztatja, bár - kialakulásában, életfeltételeiben és korai vallásában hasonlónak tartva ahhoz - rendre kitekint a románságra is. A keleti kereszténységnek és egyháznak a két nép egész kultúrájában és habitusában meghatározó szerepet tulajdonít. A keleti egyházat, illetve annak követőit többször összeveti a nyugatival és annak híveivel, s egyértelműen a keleti egyház gyengébb szervezetében véli felfedezni annak okát - mivel az egyház szervezeteit nem építette ki -, hogy a kereszténység a pogány időkből a szellemeket is átvette. A ráolvasásokat a templomon kívüli kultusz eszközeinek tartja, s rámutat a keleti vallás papjainak szerepére az ördög13 Sztripszky Hiador 1908. 345-353., Vö. Ujváry Zoltán 1986. 31. Újabb szláv irodalommal. 14 Sztripszky Hiador 1909. 180-188. 15 Sztripszky Hiador-Alexics György 1911. 12.