Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

polgárosodás folyamata megformálta a magyar paraszti műveltség sajátos táji változatát, a különböző felekezetekhez tartozó csoportok jeles napi szokásaiban, valamelyest hiedelmeiben és epikus folklórhagyományában megőrződtek, s a recens kutatásokban ma is rendre felbukkannak a korábbi etnikus jegyek. Külö­nösen a görög katolikus népesség szellemi kulturális tradíciója mutat önálló arculatot, s jelzi, hogy csoportjaiknak szerepük volt egy-egy bodrogközi település, illetve településcsoport műveltségi képének megformálásában, a tájon belüli kulturális tömbök létrejöttében. Magyarország északkeleti része, különösen Zemplén vármegye területe évszázadokon át változó arányú magyar, szlovák és ruszin népcsoportok együtt­élésének területe volt. A nyugati és a keleti kereszténység találkozott ezen a - földrajzilag, gazdaságilag és vallásilag is erősen tagolt - vidéken a Tisza­völgytől, Tokaj-Hegyalj ától fel egészen a Kárpátokig. A 18. század derekán - a három nyelvi körzet mellett - négy vallás területe különíthető el Zemplén vár­megyében, s csak a megye északi részében esett egybe a ruszinság és a görög katolikus vallás, a többi részen keverten voltak jelen ez etnikumok és a feleke­zetek is. 4 Mindezek összefüggésében értelmezhető a Bodrogközben is az inter­etnikus kapcsolatok problematikája. A Bodrogköz a 18. század elejétől igazol­hatóan az alsó-zempléni magyar nyelvterület része, ahol - Acsády Ignác adatai szerint - 1715-ben 93,06%, 1720-ban pedig 95,14% volt a magyarság aránya a népességből. 5 Bár Dámóc ruszin telepes népességét már 1571-ben említik, s az 1646-os ungvári uniót követően ruszinnak tarthatjuk a vidék görög katolikus népességét, valójában csak a 18. század legvégén, a 19. század legelején jelen­nek meg azok a források, amelyek - a prédikáció nyelvének feltárásával - lehe­tővé teszik a ruszinság településenkénti kimutatását. Ebben az időszakban azonban már nem adekvát a ruszin prédikációs nyelv és a görög katolikus vallás: nagyobb számban vannak a ruszin-magyar prédikációs nyelvű görög katolikus vallású közösségek. 1806-ban már csak Borsi, Végardó, Rad, Körtvélyes és Kisújlak görög katolikus lelkészségein volt ruszin az istentisztelet nyelve, de híveik ezeken a helyeken is református (Borsi), római katolikus és evangélikus (Végardó), római katolikus és református (Rad, Körtvélyes, Kisújlak) csopor­tokkal éltek együtt. A munkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása ugyanakkor ruszin és magyar prédikációs nyelvet említ Bodrogmező (Leleszpolyán), Lelesz, Királyhelmec, Zétény, Véke, Boly, Szolnocska, Koponya, Dámóc, Cséke, Láca, Ricse, Semjén, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Nagygéres, Dobra, Bély, Bácska, Battyán, Agcsernyő, Szentes, Perbenyik, Agárd, Kistárkány, Nagytárkány, Leányvár, Bodrogszerdahely, Kiskövesd, Nagykövesd, Karcsa, Pacin, Alsóberecki, Felsőberecki, Bodrogszög, Karos, Luka (Bodroghalom), Szomotor, Vécs, Szőlőske, Kenézlő, Viss, Zalkod településeken. Ezeken a helyeken is két vagy három felekezet élt együtt a 19. 4 Kal'avsky, Michal i. m. 312-314. 5 Tamás Edit 1994. 49-66. 6 Vö. Tamás Edit 1999. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom