Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

munka, és a lemondó életmód egészségét súlyosan kikezdte. A társadalom legutóbbi fordulata is erre az időre esik. Hitében nem rendül meg, de a csalódásokból bőséggel jut neki is. Fizikai és lelki erejét ismét a grafikák alkotásába temetkezve nyeri vissza. Véleményét úgy juttatja kifejezésre, hogy képeinek főszereplői magukra maradnak. Nem szorítják egymás kezét, a lánc széthullt, magukba roskadva, csendesen várakoznak. Töprengő, Felesleges, Utcaképes címet kapják e grafikák, s a kidolgozott kezű emberek tehetetlenül ténferegnek. Ok egy árulás lassú agóniára ítélt áldozatai. Aki valamelyest ismeri Tóth Imrét, az tudja, hogy minden információ nagy hatással van rá, különösen, ha az etikai vagy képzőművészeti. Maradandóan megőrződik benne egy-egy kép emléke, s sokszor az az érzete alakul ki, hogy azok meggátolják munkájában. Ezért nem szívesen forgat reprodukciókat sem, s kiállításokra is csak ritkán látogat el. Tornyai János műtermének