Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

embert. E mű lehetőséget ad arra is, hogy az alkotó „egyszerre festés" gyakorlatával hogyan él. A látszólag alárendelt részletek is a mondanivalót szolgálják, s így azok a kép építésének korai szakaszától már a helyükre kerültek. Minden az egész érdekében történik, az alárendeltség csak viszonylagos, a felület egésze egyszerre formálódik. így az érlelő folyamat minden stádiuma egy harmonikus egész. Tóth Imrének ez a komplex fejlesztési módszere kitűnően érvényesül a már tárgyalt sokszorosító grafikai eljárás közben is. A paraszti témát megörökítő nagyméretű kompozíciókhoz hasonlóak a művész ún. szociológiai témájú képei. Mindig izgatja a jelen aktuális gondja, s szükségesnek érzi annak művészi kifejezését (Ingázók, Lengyel piac, Kolóniák). Az embert próbáló heroikus küzdelem hívja életre figurális kompozícióinak egy másik csoportját. A művész megismert személyiségéből ez szinte következik. Egyrészt a martinászok és