Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

takarásban? A téri viszonylatok ilyen értelmezése kimondottan Tóth Imrére jellemző festői színperspektívához vezet. Kolorizmusa a kortárs magyar festészetben e szempontból is egyedül-álló. Felvetődhet továbbá az a kérdés is, mi adja a képeiből áradó expresszív kitöréseknek mégis azt az érzetet, hogy minden a helyén van? A művészi tudatosság ad erre is magyarázatot. Az aranymetszés természeti törvényének átemelése a művészetbe nála nem felejtődik el. A súlypontok megkeresése és kijátszása, a hangsúlyos és jelentéktelen részletek ritmusa a klasszikus elvek pontos ismeretét bizonyítja. Festhet vagy grafikázhat, e téren nincs különbség, csupán a technika adta lehetőségek vezetnek a transzponálás más-más mélységéhez. 1976-ban a II. Hatvani Országos Tájfestészeti Biennáléra beküldött anyagára kapta meg a kiállítás aranydiplomáját. Öt megelőzően Holló László festőművészt tüntették ki azzal, aki a magyar lelkület egyik legmarkánsabb festői kifejezését adta életművében. Amint Holló, úgy Tóth Imre is jól tudja, nincs szükség a didaktikus képi témára, de még a táj „magyaros" jellegére: a gémeskutas alföld fel emlegetésére sem ahhoz, hogy a sajátos karaktert kifejezze. A zárt kompozíció, a felvetett téma egyszerű és egyértelmű előadása, valamint az alkotási folyamat során kifejeződő hevület, a színek egymásnak felelgető drámai hangja együttesen alakítják ki a képet összetéveszthetetlenül magyarrá. Erre tudatosan törekszik is, és fel is vállalja. Egy portréfilmjében (1988) elítélve a mindenáron a nagy nemzetközi sikeráramlatokba kapaszkodó kollegákat így fogalmazott: „Miskolcon nem festhet az ember Szajna-parti érzésekkel, itt azt kell vállalni, hogy az ember a Szinva partján él, hogy ide született ". „Vannak művészek - írja Jurecskó László -, akik állandóan változtatják, megújítják stílusukat; vannak, akik ugyanazon a kifejezési módon belül keresik az újabb és újabb kihívásokat, feladatokat. Ez utóbbiak közé sorolható Tóth Imre. ... Stílusa felismerhető, másokétól jól elkülöníthető, egyedi és egyéni." Stílushüsége az önmagához való hűséggel azonos, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne kísérletező. Különösen technikai téren próbál ki minden eljárást, s kiegészíti azt saját tapasztalataival. így tudja az olajfestcket a porfestékkel emulgeálni, s a fölrakott színek