Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)
Az 1970-es évek közepére a Miskolci Művésztelep maga is megváltozott. A műhelyek okán idelátogató vendégművészek: Kondor Béla, Csohány Kálmán, Rékassy Csaba lassan elmaradnak, hisz a sokszorosításra alkalmas présgépek már nem számítottak a társadalmi mozgósításra alkalmas röplapok eszközeinek. Ki-ki saját műhelyét kialakíthatta, s az igazi vonzerőt már csak a megmaradt barátságok és az országos rendezvények jelentették. Felépült Diósgyőrben, a Szinyei utcán egy művésztelep, van már szobrászművésze a városnak Varga Miklós személyében, itt dolgozik Kunt Ernő, hazatérnek a városba az egykori diáktársak: Mazsaroff Miklós, Kalló László, Barczi Pál, erősödik a festők tábora a fiatal Máger Ágnessel, közben a grafikusoké is Lenkey Zoltánnal, Pető Jánossal. A változás abban is megmutatkozott, hogy a régi, romos műtermek helyére felépült a Derkovits utcában az új műteremlakások sora, s Végvári Lajos személyében neves művészettörténésze is lett a közösségnek, aki a kezdetekben a Képtár kialakításával foglalkozott, majd monográfiát írt Imreh Zsigmondról, Seres Jánosról, számos megnyitót tartott a helybeli művészek méltatásával, s a repatriált Szalay Lajos grafikusművészről átfogó tanulmánykötetet jelentetett meg. A Művészet folyóirat 1973. decemberi tematikus száma Miskolc város vizuális kultúráját mutatta be sokféle megközelítésből. Tóth Imrét mint festőt Losonci Miklós az alábbi szavakkal jellemezte: „Előbb említettem, hogy Miskolc drámai Tanya (1970)