Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

erre ráérző növendékek nagyon sok útravalót kaptak. De nemcsak a főiskolától, a népi kollégiumtól is, ami a tudatos időbeosztással az önművelés lehetőségét teremtette meg számukra. Tóth Imre szeretettel emlékezik vissza arra a fél évre, amikor a festés mellett mintázni járt Pátzay Pálhoz az Epreskertbe, s mielőtt végleg engedett volna a szobrászat csábításának, szabadon választott tárgyként Elekffy Jenőhöz ment akvarellfestészctet tanulni, Tarjáni Sinkovics Jenőhöz pedig sokszorosító grafikára. Mindkét művész olyan szerető gondoskodással foglalkozott az óráikat felvett tanítványaikkal, hogy a többiekhez hasonlóan, ő is szinte kötelezve érzi magát mind a mai napig az ott szerzett ismeretek odaadó átörökítésére. (A grafikát hivatalosan Koffán Károly oktatta, aki később kifejező fotóportrét készített egykori tanítványáról, de igazi hatást a műhelyvezetői beosztásban lévő Tarjáni mester gyakorolt rá.) Az anatómiát neki is a legendássá vált Barcsay Jenőtől volt módja megtanulni, aki szintén több volt egy tantárgy ismeretére oktató professzornál, élete végéig érdeklődéssel figyelte egykori növendékeinek teljesítményét, s módját kereste annak, hogy véleményét értésükre hozza, de annak is, hogy munkáikat műgyűjtőknek beprotezsálja. A tanárok többsége alkalmat teremtett arra, hogy teoretikus vitáikba bekapcsolják növendékeiket, s ennek segítségével bevezessék őket a művészi lét mélyebb rejtelmeibe, a szellemi élet legkiválóbbjaival ütköztették meg fiatalos nézetüket. Érdemes megemlíteni, hogy ekkor irodalomtörténeti oktatás is zajlott, melyet előbb Cs. Szabó László majd Faludi János vezetett. Közös előadásuk volt a zeneakadémistákkal, s Rabinovszky Máriusz máig emlékezetes művészettörténeti óráit kiegészítendő tárlatvezetést tartottak a jövő alkotóművészeinek Gerevich Tibor professzor művészettörténész hallgatói a tudományegyetemről. Az éppen tanult korszak zenei, drámairodalmi eredményeinek élményszerű megtapasztalására pedig bőséggel nyújtott lehetőséget a főváros. Az évek előrehaladtával Tóth Imre a világot egyre inkább a művészember érzékenységével kezdte figyelni. Hogy ez így lehessen, nagyban közrejátszottak a Szőnyi Istvánnal folytatott spontán beszélgetések a tejbüfében, s az ebédszünetben Berény