Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

Önarckép (1949) Közben a felnőttek a munka mellett a háborúellenes tüntetéssel, az életüket jelentő GYÁR megvédésével voltak elfoglalva. Túszszedések, értelmetlen utcai lövöldözések feszültsége, a meggyalázott halott katonák látványa közepette vált a serdülő fiú idejekorán felnőtté, s talán művésszé is. Bár ez az elhatározás csak sokkal később fogalmazódott meg benne, de ami ezzel együtt jár - az övéiért érzett kötelességtudat -, egyre inkább személyiségének sajátjává vált. (1944. szeptember 13-án egy „eltévedt" láncos bomba egyetlen pillanat alatt kráterré változtatta otthonukat, de a csodával határos módon mindnyájan megmenekültek.) Az ország újjáépítése a gyárak beindításával kezdődött, s új otthonukból, a IV. utcából már a diósgyőri polgáriba ment iskolába. Itt két jó felkészültségű rajztanára volt, a festőként is