Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

közötti munkamegosztásban erőteljes cezúrák figyelhetők meg. Ilyen a peremterületek, főleg a Felföld nyersanyagkincsének kimerülése. A nemesfémbányászat a középkor egyik legfontosabb telepítő tényezője volt, ami nem csupán a bányavidékekre vitt idegen ajkú, főleg német népességet, hanem sajátos feladatkört és műveltséget formált meg az általuk lakott városokban, bányavárosokban. A bányák kimerülésével is összefügg, hogy jelentős csoportjaik már a 16-17. századra elszlovákosodnak. Hasonlóan fontos hatást gyakorolt a népi kapcsolatokra az erdős peremvidék faállományának megfogyatkozása. A helyenként a 15-16. századig is elhúzódó, vlach-jogú kolonizáció megszűnése (pl. árvái gurálok, más kárpáti pásztornépek) az egyik következmény, amivel a kárpáti térség települési folyamata, kolonizációja végtére le is zárul. A másik fontos hatás pedig a nagy volumenű fa- és faáru-kereskedelem csökkenése. Ez a 18-19. században - erőteljesen kihat a magyarok gazdasági és műveltségi kapcsolataira a románokkal, ruszinokkal, szlovákokkal. A következő erőteljes cezúra a polgárosodás táji lag erősen eltérő folyamata, ezzel összefüggésben a közép-kelet-európai iparvidékek és - jobbára szén - bányavidékek megszületése. Mindez összefügg a mezőgazdaság történetével is: már a török utáni gazdasági reorganizáció során a sík vidékre mozdulnak a peremterületek idegen ajkú csoportjai, mindez azonban nem oldja meg a rossz eltartó képességből fakadó gazdaságitársadalmi feszültségeket. Az ipar, majd - főleg a 19. század második felében - a közlekedés szív fel csoportokat, de nem véletlen, hogy a történeti Magyarország leggyengébb megtartó erejű északkeleti térsége lesz a legnagyobb kibocsátó az Újvilágba is a kivándorlások során. Ez egyaránt érint szlovák, ruszin, magyar csoportokat is.

8 A polgárosodás folyamatának részeként értelmezem a magyar Alföld vízrendezését is, ami - köszönhetően a jobbágyfelszabadítás polarizáló hatásának - már nem igen érinti meg a peremterületek idegen ajkú népességét. A rendkívüli módon megnövekvő mezőgazdasági terület a vándoraratókat még magába szívja a betakarítás időszakában,

9 de a mezőgazdaság munkaerő-egyenlege egyre inkább a nagytájakon belül valósul meg. A különböző történeti metszetek kapcsán sem kerülhető meg az a kérdés, hogy az eltérő adottságú tájak népének gazdasági kapcsolataiban, összemüködésében milyen szerepet kaptak/kapnak a különböző etnikumok. Tágabb értelemben ebbe beleértjük a magyar nyelvterület peremén érintkező, vagy együtt élő népeket is, de a vizsgálatok azt jelzik, hogy a magyar nyelvterületen kisebbségben élő, etnikai különállásukat különböző módon és fokon őrző és hangsúlyozó nemzetiségi csoportok gazdasági tevékenysége is önálló egységként illeszkedett be a térségi munkamegosztásba (pl. pilisi, mátrai, bükki, zempléni szlovák telepes falvak). Miközben ugyanis a néprajzban egyre inkább érvényesül az ökológiai szemlélet, s a kutatók többsége a táj és ember viszonyát véli meghatározónak a termelési technikák és rendszerek, valamint a regionális munkamegosztás területén, addig - éppen a már említett példák alapján is - újra meg újra felbukkan annak lehetősége, hogy a termelés egész rendjében, a munkatevékenység területén etnikus jegyeket ragadjunk meg. Ez a gondolat a 18. század első harmadától már határozottan kitapintható a magyar irodalomban és a közgondolkodásban, s meghúzódik a „kis Európa" elv mögött is. Kétségtelen, hogy a megfogalmazások többsége sztereotípia, az azonban aligha vitás, hogy az eltérő struktúrában zajló termelőtevékenység, a különböző életmódstratégiák más-más innovatív készséget, másfajta értékrendet, eltérő emberi és népietnikus „habitust" alakít ki. (Megformálásukban a különböző vallásoknak döntő jelentőségük van.) 8 Rác:/., 1965. II. 433-483. 9 Balassa!., 1985.