Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

munkája igazolja - annak ellenére jelentékeny volt, hogy az uralkodói tilalmak gátolni igyekeztek - lévén a vas jelentős hadászati tényező.

9 Az említettek azt jelzik, hogy mindig az adott régió és áruféleség jelöli ki a termékcsere részterületeinek időrendjét, amely persze ezzel együtt sem vonatkoztatható el a népességtörténet lokális adataitól. Az azonban nagyon valószínűnek tűnik, hogy az északi hegyvidék és a történeti Felvidék, valamint a magyar Alföld gazdasági kapcsolata, táji munkamegosztása településtörténetük legkorábbi szakaszaitól létezett, még akkor is, ha e vonatkozásban egyelőre csak igen szerény adatokkal rendelkezünk.

10 Ám az eltérő adottságú tájak népessége közötti érintkezés olyan általános rendezőelv, amely különböző kultúrájú, sőt, különböző nyelvű népcsoportok között is általánosan megfigyelhető. Nem vonható kétségbe természetesen, hogy mind a köznép életét alapvetően befolyásoló országos történések (a jobbágyság jogi helyzetének szabályozásai, úrbéri rendezés, jobbágyfelszabadítás stb.), mind a gazdaság általános trendjei (állat- és gabonakereskedelem, borforgalom, nyersanyagokkal való kereskedés stb.), mind a lokális történések (háborúk, földesúri gazdálkodás módja stb.) sok vonatkozásban visszahatottak a táji munkamegosztásra, olykor behatárolták az árutermelés és a csere arányait és lehetőségeit. A táji adottságokhoz való alkalmazkodás és az ebből következő táji kiegyenlítődés tényét azonban ezek meg nem változtathatták, legfeljebb részlegesen más utakra kényszeríthették, s csak részleteiben befolyásolhatták. Erőteljesen hatottak viszont lokális közösségek irányulására, gazdasági-ökológiai „stratégiájának" alakítására, specializálódott csoportok szerveződésére.

11 Jelen tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé a fentebb leírtak részletes adatolását, igazolását. Magam azonban bizonyos vagyok benne, hogy a kérdéskör „hagyományos" néprajzi vizsgálata nem csupán szegényíti a kutatás várható eredményét, hanem olykor nehezen értelmezhetőkké is teszi azokat. II. Andrásfalvy Bertalan alapvető tanulmányai meggyőzően mutatják be DélDunántúl egyes kistájainak munkamegosztását, az egyes falvak, falucsoportok specializálódását, amelyből összegzőén állapítja meg a szakosodás főbb típusait. A településtörténet folyamataiba ágyazva a specializálódás horizontális tagoltságát hangsúlyozza, ahol persze nem tagadja a mezőgazdálkodás prioritását.

12 Úgy vélem, hogy régiónkban sok vonatkozásban hasonló a táji munkamegosztás szerkezete, mint az Andrásfalvy által felvázolt, de a valós kép kialakításához néhány hangsúlyt máshová kell helyeznünk, mint az eddigi vizsgálataink során tettük. Adataink azt jelzik, hogy a néprajzi kutatások Felső-Magyarország és az Alföld kapcsolatának vonatkozásában jobbára a háziipari-kézműipari termékekkel való árucserének szenteltek nagy figyelmet. Elsősorban a specializálódott közösségek készítményeit - kisebb súllyal mezőgazdasági termeivényeit - követték nyomon, ami azt sejtette, hogy a két nagytáj termékcseréjének ezek lehettek a legnagyobb volumenű részesei. Emellett a munkaerő migrációjával, elsősorban a hegyvidékről lejáró aratókkal foglalkozó vizsgálatok aláhúzták az időszakos munkáért kapott gabona jelentőségét a hegyvidék népéletében. 9 Heckenast G., 1985. 45-48. 10 Kresz Mária az Árpád-korig visszakövethetönek tartja a gömöri kerámia alföldi kapcsolatait: Kresz M., 1960. 335. 11 Itt kell utalni az Árpád-kori szolgáló népek, valamint a később specializálódott települések kialakulására. Előbbiek „etnológiai" közelítéséhez: Andrásfalvy B., 1978. 239-240. Valójában ennek a „szakosodásnak" a sajátos példáját jelentik a magashegyi, vlach-jogú pásztortelcpülések is. 12 Andrásfalvy B., 1978. 233-239.