Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
A különböző magassági övezetek megszállása ugyancsak a feudális kor gazdaságtörténetének része. Korábban az olyan nagy kulturális hatást gyakorló népek, mint a kelták, nem mentek magasabbra a tengerszint fölé 500 méternél. Az alsóbb térszínek erdőségeinek kiirtása persze sok helyütt összefügg a másik változtatható földrajzi feltétellel: a vizek rendezésével, az ármentesítéssel. Éppen Kárpát-Európában - mint erre Frisnyák Sándor és mások rámutattak - az erdőirtások, az erdős hegykeret faállományának drasztikus csökkenése kifejezzen siettetik a sík vidék vízrendezését. Az erdőirtás összefügg a településformák kialakulásával és a tradicionális népi építészet európai régióinak kialakulásával is. Ha a Kárpát-medencébe kanyarodunk vissza, a peremterületeken minden az erdőről szól. Az erdős hegyvidék kolonizálása azokkal a vlach-jogú pásztorokkal indul, akik folyamatosan telepszenek le, s alakítják ki a Kárpátok vidékének korai, kontinentális léptékben egészen késői feudalizmusát. Állattartó tevékenységükből fokozatosan nő ki az irtásokkal a földművelő tevékenység, olykor igen szélsőséges viszonyok között. Jellemző, hogy falutelepüléseket, később mezővárosokat csak a vizek völgyében alakítanak ki, de a magas térszíneken szórványokban élnek a 19-20. században is. 5 Az erdő irtása összefügg a bányászat és a kohászat gazdasági jelentőségével. Csöppet sem véletlen, hogy az északkeleti és északi felföldi megyék bányászata és vasművessége jobbára német ajkú népességgel indul. Amíg az állattartás északról lengyelgorál csoportokat vonz, akik még a 16. században is vlach-jogon települnek meg, s Árvában és másutt még Mária Terézia úrbérrendezéséig is természetben adóznak csupán, megtartva kenézeik és soltészaik közvetítésével és irányításával szerzett jogaikat, addig a bányászat és ipar nyugat-északnyugat felől toboroz népességet. Abban, hogy ezek a 1516. századra elszlávosodnak, nem kis része van éppen a bányák fokozatos kimerülésének és az életmód lassú átalakulásának. 6 Utalni kell itt egy másik történeti összefüggésre is. Fügedi Erik, Soós Imre, Veres László, szlovák részről pedig elsősorban Sirácky, Ján kutatásai révén ismerjük azt a folyamatot, melynek során a töröktől felszabadult magyar Alföldre felföldi szlovákok települnek a 18. század derekán. Hasonló folyamat zajlik le az Északi-középhegység területén is: a kamarai gazdálkodás megszervezi az erdővidék magasabb szintű hasznosítását, s a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység falvaiban meginduló üveggyártás, ill. a vaskohászat szlovák, morva, lengyel stb. csoportokat vonz a területre. Ennek a folyamatnak a kutatók elsősorban azt az oldatát hangsúlyozzák, ami a befogadó oldalon keletkezett vonzást, vákuumot húzza alá. De éppen a fentebb említettek jelzik, hogy a kibocsátó vidéken is erőteljes ökológiai és társadalmi folyamatok munkálnak. A nemesfémbányászat és kohászat visszaesése, az erdővédő törvények, a fa árának rendkívüli emelkedése, nem utolsósorban - az ezek által is hangsúlyozott - relatív túlnépesedés mintegy ki is löki a különböző csoportokat. Vagyis a kibocsátó és a befogadó oldal között erősebb összefüggés mutatható ki, mint azt vélhetnénk. 7 Külön figyelmet érdemelnek témánk vonatkozásában a migrációk, valamint a különféle szaktudással vándorló munkáscsoportok története. Hadd hozzam itt példának csupán Tokaj-Hegyalja történeti borvidékét, ahol a vallon-ófrancia réteg Árpád-kori hatásától évszázadokon át szervesül sajátos mezővárosi, parasztpolgári műveltséggé a kü5 Az árvái vlachok kiváltságaihoz Gagyi J., 1910. 186-198.; A problematikáról összegzőén: IIa B., 1957. 117-148. 6 Udvari I-Viga Gy., 1995. 39-65.; Vö. még: Udvari I.-Viga Gy., 1994. 89-120. 7. Fügedi 1966. 313-331.;. Soós /., 1955.; Veres L., 1978.; Sirácky, J. 1963. 193-258.; Vö. még: Sipos I., 1958.
