Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

huzamosan, s a gabona- és élelmiszer-kereskedelem intézményesülésével a sík vidékre való vándorlás már nem feltétlen kényszer, csupán választási lehetőség. A mezőgazdasági munkások mellett nem elhanyagolható azoknak a csoportoknak a vándorlása sem, akik bizonyos „szaktudást", Jártasságot" visznek el, adnak el más tájakon. A 18. századból Közép-Európa története erre számos példát kínál (liptói kőművesek, mecenzéfi földmunkások és útépítők, ruszin, szlovák, román stb. favágók és faragók stb.).

41 Tevékenységük sok vonatkozásban összekapcsolódik az iparral és a bányászattal. Pl. az erdővidék népessége - a Kárpátok hegykeretén éppen úgy, mint a mai Magyarország Északi-középhegységében - kezdetben favágó, fuvaros, kisegítő, ill. segédmunkás a bányák, vashámorok, üveghuták körül. Az év egy részében gyakran még a mezőgazdaságba vándorol, leginkább aratni megy, aztán ősztől tavaszig erdőt irt, fát fuvaroz, szenet vagy meszet éget. Ezt a réteget egy-két generáció alatt felszívja a bányászkodás vagy az ipar. A bányák azonban kimerülhetnek (pl. Felső-Magyarország nemesfém- és vasbányászata a 17-18. században, vagy a mai Magyarország bányászata az elmúlt egy-két évtizedben), a korábbi generációk természeti és társadalmi környezete azonban már közben átalakult. Gondoljunk itt pl. a Zólyom megyébe (ma Szlovákia) települt bányász és iparos német polgárságra, amely a 13-14. századtól a 16-17. századra elszlovákosodott, s a bányászat és a kohászat kimerülésével teljesen új körülmények közé jutottak az utódaik.

42 De nem tanulság nélküliek a kulturális ökológia számára a Magyarország területén az utóbbi fél évszázadban lezajlott változások sem: a közös gazdálkodás révén a parasztság jelentős csoportjait mozdították ki a több generáción át megszokott környezetből és életmódból, az elmúlt évtizedben pedig a folyamat megfordult, s az elsorvadó nehézipar munkaerő-feleslegének kellene utat találni elődei - megváltozott - környezetébe és életformájába. Mindezek csak akkor esnek messze a problémáktól, ha nem vonjuk vizsgálatunkba az ember által sokféle módon átalakított környezet egészét. Az említett vándorlások igen gyakran áttelepüléssel járnak, a vándorlást a migráció kíséri. A Kárpát-medencébe érkező vándorok jelentős része nem magyar, hanem a környező etnikumokhoz tartozott. Tokaj-Hegyalján a 13-14. században vallon, óolasz, s más népcsoportok formálják a szőlőkultúrát, a 17-18. században szlovák, ruszin, s más szláv csoportok nyelvébe kerül át az időszaki munka során az itteni szőlőmüvelés szókincsének számos eleme csakúgy, mint a szláv fuvarosok nyelvébe a magyar fogatolás szakszavai. Tokaj-Hegyalja borát „görög" (délszláv) és zsidó kereskedők értékesítik. A vlach-jogú vándorpásztorok ugyancsak több közép- és kelet-európai népből verbuválódtak, keveredve, egymásra hatva a Balkán népességével. Az ipar és a bányászat, különösen a 18. századi manufakturális ipartól és a kamarai gazdálkodástól kezdve, német, cseh, morva, szlovák, lengyel stb. „szakmunkások", iparosok irányításával éli ki Magyarország természeti kincseit. Az északi Felföld vándorárusai (Trencsén, Zólyom, Liptó stb. megyék olejkárjai, gyolcsosai stb.) a 19. század második felében már limitált számban, külön engedélyekkel és útlevelekkel kereskedhetnek, s tevékenységük egyre inkább feloldódok egy önmagát magasabb szinten megszervező társadalomban és gazdaságban.

43 A Kárpát-medence történeti ökológiájának históriája tehát interetnikus folyamatokat tartalmaz, s kultúrtájjá alakítása az itt élő népek együttes munkája. Ennek ma még 41 Huska, A. M. 1968.; Huska, A. M. 1972.; Balassa /., 1959. 287-291. Összegzőén Viga Gy., 1990. 224-236. 42 Udvari I.-Viga Gy., 1994. 43 A rendkívül bőséges irodalomból összegzőén: Gunda B., 1989. 199-226.; VigaGy., 1990. 147-158.