Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

nem csupán a bortermelő domb- és hegyvidék korábbi hegemóniáját szakította meg a magyar Alföld homoki szőlővidékeinek kialakításával, de belül is átalakította a tradicionális borvidék termelési struktúráját. Az amerikai alanyra történő oltással - csaknem két évszázados alapokra támaszkodva - ekkor alakult ki Tokaj-Hegyalja nagyjából egységes furmint-hárslevelű kultúrája, miközben a korábban legértékesebbnek tartott hegyoldalakról a szőlőterületek lecsúsztak a hegyek lábaihoz, sőt az alattuk húzódó sík vidékekre. Tudatosan változtatták meg a korábbi metszésmódot is.

3 A röviden vázolt folyamatot technikai, ill. eszközváltozások, a természetes termelés volumenében bekövetkező változás, az értékesítés lehetőségeinek átalakulása, s számos más átalakulás kíséri, amelyek mind kihatnak az itt élők műveltségének állapotára, annak stabilitását, változását befolyásolják. Ennek 20. századi, napjainkig ható történései azonban már ismét nem csupán a táj és ember viszonyának következményei, hanem történeti, politikai meghatározottságúak. Trianon magyarországi hatása, a négy évtizedes szocialista gazdálkodás következményei, az elmúlt évek reprivatizációs törekvései azonban mind olyan történések, amelyek - ha áttételesen is olykor - az ember tájformáló tevékenységét is befolyásolják. (Tokaj-Hegyalján pl. újra igyekeznek beültetni meredekebb hegyoldalakat is, visszavéve ezzel az elmúlt évtizedekben elparlagosodott szőlőterület egy részét. Magát a folyamatot azonban gazdaságossági megfontolások vezérlik.) 4. Ha a kulturális ökológiát a gazdálkodás és a kultúra egyéb területei közötti viszonyként értelmezzük, melyben a környezeti korreláció sem egészében a kultúrán kívüli tényezőként jelenik meg/

7 akkor szót kell ejtenünk a vándorokról és a különféle vándorlásokról, amelyek - gyakran közvetve - az alkalmazkodás kérdésköréhez illeszkednek. A növény- és állatföldrajzi viszonyok különbözősége, a vegetáció rendjének eltérései, nem utolsósorban a - gyakran relatív - túlnépesedés az európai kontinens legkorábbi népcsoportjait is vándorlásra késztette. A feudális és a kapitalista társadalom keretei között ezek a vándorlások már többségükben szervezettek, szabályozottak, jóllehet egy részüket még csupán a többgenerációs szokásrend szabályozza. Az olyan kiterjedt és szembetűnő formák azonban, mint pl. a pásztorvándorlások, a földterületek - beleértve a magashegyi legelöket is - birtoklásmódja miatt valójában nem spontán és nem szabad formációk. Bár Közép- és Délkelet-Európában a vlach-jogú vándorpásztorok feudális kötelezettségei sajátos formát képviselnek/

8 mind maguk, mind későbbi hegyi pásztor utódaik vándorlásának útvonala egyre inkább előre meghatározott. Különösen sok intézkedés, s viszonylag korai törvények igyekeztek megvédeni a Kárpát-medence peremterületeinek erdőállományát a pásztorok legeltetésének kártételétől. A Kárpát-medence peremterületeiről a centrális sík vidék felé a 16. századtól adatolható a vándor arató- és cséplömunkások tömeges levándorlása. Ezek a csoportok a sík vidéken keresik meg az éves kenyérgabona-szükséglet jó részét, s otthonukban lényegében akkor érik meg aratásra a kenyérgabona, mire a magyar Alföldről hazatérnek.

40 Más csoportok hosszabb időt töltöttek távol Liptó, Zólyom, Árva, Szepes stb. megyebeli lakóhelyüktől, s a sík vidéken is követték - aratás, cséplés, szénakaszálás, szüret - a vegetáció ciklusait. A 17-18. században azonban az északi megyékben is kialakul a bérért végzett robotszolgáltatás sajátos formája, igen korán megjelenik a bérmunka is vele pár36 Balossal., 1991.331-365. 37 Sárkány M., 1979. 568-569. 38 A vlach-jogú pásztorokhoz összegzőén: Paládi-Kovács A., 1993. 75-85. 39 TagányiK., 1896. 40 Balassa!., 1985.