Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

egyenlítésére való folyamatos törekvést is.

12 Vagyis az ökológia humán élettér fogalmába bele kell értenünk a társadalmi faktort. Az európai parasztság esetében ez a feudális keretek évezredes rendező elveit jelenti, amelyben a szántóföld, rét, legelő, erdő, víz, irtvány, szőlő stb. kialakítása, használata, a természeti környezethez való alkalmazkodás legtöbb részlete meghatározott. Igaz, ezek a feudalizmus utolsó időszakában, szinte annak megszüntetését előkészítendő fogalmazódnak törvényekké, de a tulajdonjog, a birtokjog, a feudális kötelességek és szolgáltatások egész rendszere alapvetően befolyásolta az ember természeti környezethez való viszonyát is. A környezet hasznosításának legfontosabb részei tehát alapvetően szabályozottak, azok működése más, mint a néprajz által előszeretettel vizsgált „érintetlen", eredeti ökoszisztémáké, így az utóbbiakból aligha vonható le messzemenő következtetés az előbbiekre.

13 Nem vitatom persze, hogy igen széles az az értelmezési tartomány, amelyben a környezethez való alkalmazkodást, s annak a műveltség állapotára gyakorolt hatását értelmezhetjük - mindannyian a magunk módján. Bár a távoli idők ködébe vész, de Európa történetének legkorábbi szakaszaiig viszszavezethető ez a problémakör. A jégkorszak különböző szakaszai során jól megfigyelhető már az embercsoportok mozgása: a népesség az interglaciálisokban - bizonyára az állatállományt, azon keresztül a flóra változását követve - nyomul a kontinens belseje felé, hogy aztán az újabb eljegesedés során megint visszább szoruljon. Az őstörténészek egyetértenek abban, hogy ennek - a klimatikus tényezők mellett - idegen-élettani feltételei, összetevői is lehettek.

14 Az Óvilág későbbi évezredei is az embernek a klímához, növényzethez - főleg erdőkhöz -, valamint a vizekhez való alkalmazkodásáról szólnak; az utóbbi kettő esetében aktívan befolyásolva azok állapotát. A kontinens belső területén az erdőállománynak csaknem felét ki kellett irtani ahhoz, hogy a gazdálkodás súlypontja a mediterrán térségből északabbra tevődjön, ám a klíma, a csapadék, a talaj, az erdők megléte vagy hiánya, nem utolsósorban a fenyő- és/vagy lombos erdő megléte vagy hiánya kezdeteinél megszabta a gazdálkodás, az életmód főbb irányultságait, lehetőségeit.

15 (Megjegyzem, hogy a Kárpát-medencében pl. a lombos erdő és a tűlevelű erdő határvonala lényegében egybeesik a magyarság és a szlovákság etnikai ill. nyelvhatárával, de ilyen egybeesések a kontinensen másutt is megfigyelhetők.)

16 A mezőgazdaság előretörése Európa nagy részén egybeesik az erdő visszaszorulásával, az újabb mezőgazdasági földterületek megszerzésére csak az erdő- és a vízborította, vagy időszakosan vízjárta területek átalakításával volt lehetőség. A Kárpátmedence területe lényegében egyetlen nagy irtásterületként is felfogható.

17 Azonban nem csupán a népesség nagy részének munkát adó irtások és vízrendezési munkálatok hatnak ki alapvetően a gazdasági tevékenységre. Túl azon, hogy maga ez a gazdasági folyamat is társadalmi jelenség, ami egészében beágyazódott az európai feudalizmus tulajdonlási rendszerébe is,

18 a kultúrtáj kiterjesztése előre be nem látható következményekkel is járt. Az erdők irtása és a vízjárások megszüntetése, vele a legelők feltörése összébb szorította az extenzív állattartás lehetőségeit, ám mivel Közép12 Anell, B. 1964. 7-9.; Hardesty, L. D. 1974. 460.; Birket-Smith, K. 1964. 23. 13 R. VárkonyiÁ., 1992. 13-20. 14 A paleolitkutatásban az éghajlatváltozással együttjáró migráció, az eltérő adaptációhoz kapcsolódó különböző régészeti kultúra (ipar) „toposza" Breuil, H. 1932. munkájában jelent meg. Lásd még Kordos LRinger Á., 1991. 530-531. Ezúton köszönöm meg Ringer Árpád kollégám szíves segítségét. 15 Hoffmann T., 1994. 73. skk. Bőséges európai irodalommal. 16 Kádári., 1943. 73-78. 17 FrisnyákS., 1990. 55-56. 18 Hoffmann T., 1994. 73-87.