Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
A TERMELŐTEVÉKENYSÉG NÉHÁNY NEMZETISÉGI VONATKOZÁSA AZ ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉG TERÜLETÉN Bár az anyagi kultúra tradícióival, az életmóddal, a termeléssel, az ember és az öt körülvevő természet viszonyával kapcsolatos néprajzi vizsgálatok lényegében soha nem kerülhették meg azt a kérdést, hogy a különböző népcsoportok, közösségek - gazdasági tevékenységük révén - miként és milyen kapcsolatba kerülnek a közeli és távolabbi népcsoportokkal, s ez a tevékenység milyen helyet jelöl ki számukra egy-egy táj hasznosításában, mégis, talán Andrásfalvy Bertalan tanulmányaiban fogalmazódott meg legmarkánsabban a táji munkamegosztás néprajzi értelmezése. Andrásfalvy, túl azon, hogy elsősorban dél-dunántúli példákon - bemutatta a kistájak összeműködésének sajátos szövetét, szerkezetét, ' különösen Heckenast Gusztáv Árpád-kori vizsgálatainak tanulságait felhasználva, a táji munkamegosztás történeti-néprajzi megfogalmazását is elvégezte. 2 A témával kapcsolatos kutatásaiból külön is ki kell emelnünk azon törekvését, hogy a tájak közötti munkamegosztás és összeműködés számos elemének, s a rendszer egészének „aktualitását" hangsúlyozza, s az elmúlt évtizedek gazdasági-politikai történéseit - egyebek mellett - éppen a korábbi termelési „harmónia" egyes, működőképes elemeinek hiányával hozza kapcsolatba/ A hagyományos termelési rend, s a tradicionális műveltség tapasztalatainak, illetve azok felhasználásának, vélt, vagy valós hiányának megítélése persze ma sem csupán néprajzi probléma, hanem a közgondolkodás, kultúraértelmezés, nem utolsósorban a politizálás vízválasztója. Aligha vitatható azonban, hogy a „hagyományos" népi műveltség kutatója gyakran és természetes módon kerül olyan helyzetbe, amikor az elmúlt korok gazdasági-társadalmi rendjében fellelhető - a megítélés fokában ugyancsak szubjektív harmóniát saját kora mindenben és mindennapjaiban megtapasztalható diszharmóniájával kénytelen szembesíteni. (Ez a „szembesítés" természetesen számos történetfilozófiai problémát tartalmaz!) Fokozottan így van ez napjainkban a gazdálkodás, termelőtevékenység szférájában, ahol a néprajz kétségkívül igen pozitív tapasztalatok sorát halmozta fel. Nyomatékkal kell azonban hangsúlyozni, hogy ennek megítélése még napjainkban sem „csak" tudományos probléma. Az eltérő adottságú tájak népességének gazdasági kapcsolatai, összeműködése során igen gyakran vetődik fel a kérdés, hogy mindebben miként jelennek meg, s milyen szerepet kapnak/kaptak az egymástól különböző etnikumok; szűkebben értelmezve a magyarsággal - hosszabb-rövidebb ideje - együtt élő, etnikai különállásukat különböző fokon és módon őrző/hangsúlyozó nemzetiségi csoportok gazdasági tevékenysége hogyan illeszkedett a regionális munkamegosztás rendjébe, s mindez miként jelent meg a társadalmi munkamegosztás szintjén. Miközben ugyanis - elsősorban az ökológiai szemlélet révén - a néprajzi kutatások egyre határozottabban a táj és ember viszonyát vélik meghatározónak a termelési rendszerek és technikák formálódásában, ami másod1 Andrásfalvy B., 1972; Andrásfalvy B., 1974. 141-148.; Andrásfalvy B., 1977.85-89. 2 Heckenast G., 1970.; Andrásfalvy B., 1978. 231-243. 3 A tejesség igénye nélkül: Andrásfalvy B., 1982. 66-71.; Andrásfalvy B., 1984.241-251.
