Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

AZ ÁRUCSERE NÉHÁNY INTERETNIKUS VONATKOZÁSA A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI TÉRSÉGÉBEN Ha az árucserét az egymástól különböző javakkal rendelkezők közötti érintkezés legszembetűnőbb formájának tartjuk, úgy joggal mondhatjuk, hogy egyik elsődleges formája az a Kárpát-medence népei közötti interetnikus kapcsolatoknak, a gazdasági és kulturális érintkezésnek is, s meghatározó szerepe volt a sajátos földrajzi és etnikai szerkezetű Kárpát-medence egész belső kapcsolatrendszerében. Ahogy mára evidencia - s nem csupán az etnológiai, hanem pl. a régészeti kutatások révén is -, hogy a különböző földrajzi környezetükhöz más-más módon alkalmazkodó, eltérő életmódot folytató népcsoportok - vélhetően az emberiség történetének igen korai szakaszaitól kezdve - kicserélik az egymás számára is fontos javaikat, éppen ilyen nyilvánvaló az, hogy a centrális felépítésű Kárpát-medence évezrede együttélő népeinek gazdasági és műveltségi érintkezése évszázadokra visszamenőleg hitelesíthető a történettudomány, a nyelvészet és a néprajz kutatási eredményeivel. (Itt természetesen a vizsgált témával kapcsolatos érintkezésekre utalok elsősorban.) Fontos megjegyeznünk, hogy a tárgyalt régió - a Kárpátmedence északkeleti térsége - egy koncentrikusan felépülő rendszer körcikkeként értelmezhető, amely ily módon számos vonatkozásban modellje is a Kárpát-medence egészének. Hogy e vonatkozásban valóban immanens történeti, társadalmi és műveltségi folyamatok tanulmányozhatók, abban természetesen része volt annak is, hogy a Kárpátmedence kiterjedt része hosszú időn át lényegében egységes állami keretbe tartozott, s így a táji kapcsolatok és az interetnikus érintkezések természetrajza sokkal áttekinthetőbb. Megjegyezni kívánom, hogy e sokszínű, összetett képlet működésének, a benne élő etnikumok jellemző jegyeinek és azok kapcsolatának, összeműködésének értelmezése, ill. különböző megfogalmazása már a 18. század első harmadától jelen volt a különféle népismertető, ill. statisztikai munkákban Radványi Ferenctől és Bél Mátyástól kezdve, Magda Pálon és Csaplovits Jánoson át Bozena Nemcoválg. A Kárpát-medence északkeleti térségében évszázadokon át zajló, az itt élő népcsoportokat mind a magyar Alfölddel, mind a külső kerethegység népeivel összekapcsoló árucsere, valamint a nem kis mértékben ehhez igazodó vándorlások egyaránt befolyásolták e folyamatok résztvevőinek és a velük kapcsolatba kerülőknek a műveltségét. Mindez - a tradíció és az innováció összefüggései mellett - folyamatosan tartalmazza az interetnikus kapcsolatok kérdéseit is. Az árucsere és a vándorlások kultúraközvetítő szerepe természetesen immanens folyamatokban ragadható meg, amit csupán a tudományos absztrakció hasíthat le a különféle gazdasági folyamatok és a humán migrációk kérdésköréről. Az ökonómiai, ökológiai és kulturális mozzanatok együtt, egymástól el nem választható módon vannak jelen az árucsere és a vándorlás történéseiben, hatásuk bonyolult etnokulturális folyamatokban összegződik és nyilvánul meg. A néprajz művelői számára ma már nyilvánvaló, hogy a népi kereskedelem, és a vándorlások különféle formái a közvetlen műveltségi kapcsolatok valóságos csatornáit teremtették meg, amelyek, - a műveltségi töltéssel is mindig rendelkező gazdasági vonatkozásokon túl - a szocializáció, a szellemi javak átadásának fontos színterei is voltak.