Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

veltségnek is. S úgy látom, hogy ezek az esélyek hosszú időn át nem változnak az egyes tájak népei számára. Mára a perifériáknak is perifériái jöttek létre, s a hátrányos adottságú tájak népét a gazdaság és a technika fejlődésének felgyorsulása halmozottan hátrányos helyzetűvé tette, szemben a szerencsésebb adottságú vidékek lakosságával. Mindez egészében összefügg a hagyomány és a változás, a tradíció és modernizáció közkeletű és aktuális problematikájával. Sajnos, úgy tűnik, hogy az általam vizsgált terület, a történeti Magyarország északkeleti térsége a következő évezredre is magával viszi marginális szerepkörét, s az új típusú európai integráció sem jelent az itt élők számára gyors gazdasági növekedést, többségük számára magasabb életnívót sem. A kötet záró írásai a térségi kapcsolatok mai állásában kívánják bemutatni a hagyományos érintkezések formáit, s azt, hogy a 20. század végi ember akkor is letéteményese elődei örökségének, ha azt maga nem vállalja. Igaz ez a földrajzi környezet és az ember viszonyára is. Ha árnyaltabb összefüggésekben, sokak számára közvetett módon, a természet ma is gátakat szab az ember tevékenységének. Jól tükrözik ezt a ma reggeli hírek is: ma hajnalban volt 120 éve, hogy a Tisza elpusztította Szeged városát. S ma reggel Alsóbereckinél a Bodrog vízszintje 45 centiméterrel meghaladta az eddig mért legmagasabb értéket. A kötetben megjelent írások eredeti szövegét változatlanul hagytam. Egységesítettem viszont a tanulmányok jegyzeteit, a hivatkozott irodalmat pedig összevont jegyzékben, a könyv végén adom közre. Elhagytam a tanulmányok képanyagát, s rövid német kivonatot írtam a rezümé nélkül megjelent munkák végére. Miskolc, 1999. március 12.