Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
dőljünk arra, hogy ma már alig akad olyan adatközlő, aki az I. világháborút megelőző időszakról informálna, s ha igen akkor is felületi mozzanatokat említhet, jószerével csak egy-egy település vonatkozásában. Ez régiónk vizsgálatánál különösen jelentős gond, hiszen az I. világháború utáni békerendszer nemcsak országhatárokat rendezett át, hanem átalakította a termékcsere egész szerkezetét is. Az ezt megelőző kapcsolatok struktúrája ma már csak a másodlagos elemek vonatkozásában tanulmányozható a verbális anyag gyűjtésével. (Csak részben segít ezen, hogy a szlovák néprajz az elmúlt évtizedek során a hagyományos árucsere, különösen a vándorárusok és a tradicionális szállítás problémakörének számos részletét tárta fel, nem beszélve a magyar etnográfusok idevágó kutatásairól.) 6 A történeti szempontú közelítés elsősorban azért lenne lényeges, mert a termékcsere számos vonatkozásában évszázadokra visszamenő előzmények mutathatók ki, amelyeknek éppen úgy általános néprajzi vonatkozásai vannak, mint a primitív törzsi cserének, vagy más kontinensek tradicionális kultúrájában végzett vizsgálatoknak, s bizonyára közelebbi tanulságokkal is szolgálnak annál - vizsgálatunk tárgyát illetően. Nem vitatható persze, hogy a történeti források meglehetősen hézagosak és alig kiaknázottak e vonatkozásokban (is), valamint csak egyes mozzanatok megragadására alkalmasak - jellegüknél fogva. Mégis, hiba lenne nem figyelni arra, hogy a közelmúlt néprajzi gyűjtéseinek adatai feltűnően sok vonatkozásban egyeznek a középkori gazdaságtörténet tényeivel. Igaza van Andrásfalvy Bertalannak abban, hogy a gazdaságtörténet adatai elsősorban a nagytájak közötti munkamegosztás mozzanatait rögzítik, 7 ám aligha vitatható, hogy ezek végső soron olyan általános rendező elvek, melyektől nem vonatkoztathatók el a kistáji munkamegosztás történései sem, mivel azok is az említettek „erőterében" zajlanak. A történeti adatok számbavétele, vagyis a népélet középkori és új-, sőt legújabb kori mozzanatai közötti kapcsolat megkeresése nem egyszerűen sematikus, történeti igényű „mélyítést" céloz, hanem éppen a tények differenciálását: azt, hogy a javak cseréjének mely mozzanatai voltak életképesek évszázadokon át, és melyek voltak azok, melyek csak rövid ideig gazdasági - netán politikai - kényszer, szorítás hatására működtek, illetve melyek azok, amelyek csak felbukkantak, aztán nyomtalanul eltűntek. Ezek az adatok erőteljesen exponálják a gazdálkodás, a termelő tevékenység, az életmód belső arányait, amelyeket akkor is tudomásul kell vennünk, ha a súlypontokat máshol jelölik ki, mint a néprajzi kutatások eddigi eredményei. Gondot jelent, hogy a célul tűzött, történeti-néprajzi szempontú árucserevizsgálatok időbeni határát hol húzhatjuk meg, illetve meg kell-e húznunk feltétlenül. A népesség és a termelő jobbágy-paraszti üzemek reprodukciója, az újkori demográfiai és kulturális arculat szempontjából indokoltnak tűnne a török kiűzését időhatárnak tekinteni, de a gazdaságtörténeti adatok - éppen régiónk vonatkozásában - rámutattak arra, hogy a királyi Magyarország és a hódoltság között a török korban is intenzív termékcsere folyt, amelynek fő reguláris tényezője már akkor is „hagyományosnak" tekinthető táji munkamegosztás, a hegyvidék és az alföld közötti - már akkor is jól működő - termékcsere volt, s ez a csere a két nagytáj speciális javait közvetítette. 8 Különösen szembetűnő itt a gömöri vasipar termékeivel folytatott kereskedelem, amely - mint Heckenast Gusztáv 6 Terjedelmi okok miatt csak az említés szintjén: Csippék J., 1907.; Csippék J., 1910.; Somogyi M., 1905.; Banner B, 1948.; Gunda B., 1954.; Huska M, 1972.; Hroziencik, J. 1981.; Markus, M. 1973.; Comajová, O. 1978.; Prasíicková, M. 1979.; Gallo, J. 1973. Irodalommal szolgál még: Dankó /., 1979. 7 Andrásfalvy B., 1978. 235. ZPálmányB., 1985. 153-188.; Hegyi K., 1985. 39.; Vö. még: Szakály F., 1981.
