Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

kellene - nehézségeit magam a Miskolci Egyetemen tapasztalom, melynek igen fontos szerepe lenne a térség felsőoktatásának organizálásában -, s jelentős támogatással kellene megvalósítani a térség történetének, művelődéstörténetének földolgozását és többnyelvű megismertetését is. Az egyetemi oktatók s különösen a hallgatók cseréjében nagy lehetőség van. Példaként említhető a jaszlói főiskola hallgatóinak klubja, amely a térség történetének, tradícióinak megismertetésével szerez híveket egymás jobb megbecsülésének. A spontán szerveződések mögé fokozatosan intézményrendszernek kellene kiépülnie. Szerencsés lenne, ha a pályázatok nem csupán rendezvényeket támogatnának, de nem zárkóznának el a térségi intézményrendszer befektetéseitől sem. A térség szegénysége, az intézményrendszerek ellehetetlenülése rendkívüli módon hátráltatja az együttműködés lehetőségeit. Valamennyi államban a tőkehiány, és - ebből következően — a hatalmon lévő technokrata réteg gátolja annak megértését, hogy ebben a térségben a kultúra, az oktatás a szó szoros értelemben vett stratégiai ágazat. Mindebben nem hagyhatók figyelmen kívül a régió adottságai, sajátosságai, amelyekre nem lehet egyszerűen rákopírozni szerencsésebb adottságú európai régiók organizációjának tanulságait. A nyelvi érintkezés lehetőségének 20. század végi formáját ki kell munkálni. A nyelvhatár mentén ez akár az általános iskolai, méginkább a középiskolai oktatás része is lehetne, de különösen elengedhetetlen lenne az egyetemi oktatásban. Generációm keserű tapasztalatai igazolják, hogy milyen hasznos lenne a történész, etnográfus és más hallgatók számára a szlovák, román, lengyel vagy ukrán - hogy valamennyit ne soroljam - nyelvek szervezett elsajátítása, csakúgy mint e nációk fiainak a magyar nyelv ismerete. E tekintetben az elmúlt évtizedek oktatáspolitikája még elmélyítette az amúgy is meglévő problémákat. Ebben a vonatkozásban (is) rendkívüli a szerepe a nyilvánosságnak, a sajtónak, a médiának. Az elmúlt esztendőkben - a kisebbségek nyelvén is erőteljesen gyarapodtak a különböző sajtótermékek, amelyek a mikrotársadalom szintjén tudósítanak a kapcsolatokról, összeműködésekről. Különösen jó példák vannak a televíziózásban: elég a sátoraljaújhelyi központú Zemplén TV-t említeni, ami Kelet-Szlovákia és a Kárpátalja felé sugároz Északkelet-Magyarország határ menti csücske mellett, vagy a fehérgyarmatiak háromnyelvű adását, melynek a kultúrára erőteljes a hatása. A térség gazdasági-kulturális fölemelkedésének kulcsszava ma a turizmus, az idegenforgalom. Meggyőződésem, hogy ebben igen nagy szerep jut azoknak a regionális programoknak, amelyek több ország érintésével fűzik föl a látnivalók útvonalát. Ennek ma még nemcsak a helyenként gyönge utak, alkalmanként a közbiztonság hiánya jelentik akadályát, hanem az idegenforgalmi adminisztráció harmonizációjának hiánya is. Egyenetlen, egészében fejletlen az idegenforgalom infrastruktúrája is, modernizálása elképzelhetetlen állami preferenciák nélkül. Az állami támogatás azonban nem jelentheti élő skanzenek létrehozását, az egxotikumokra épülő látványosságok konzerválását, hanem a helyi adottságok hasznosításának modern koncepcióját. Lehet érdekes látványosság a cigándi vagy kisgéresi gyékényszövés, az abarai vagy erdőbényei hordókészítés, ezek azonban önmagukban nem tudnak gazdasági növekedést produkálni, és nem serkentik a térség modernizációját. Mert a végső cél ez lehet: a térség végleges leszakadásának megakadályozása, 20. század végi életminőség és - legalább névleges esélyegyenlőség megteremtése. S ezen a ponton a célok közösek - államoktól, nyelvtől, politikától függetlenül. Az eltérő nyelvű, műveltségű, hagyományú népek öröksége együtt, a maga sokféleségében értéke az európai kultúrának. Ezek állapotának a megvédése, az erőszakos