Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
Hadd ígérjenek sok százig értük a vásárba! " Végezetül utalok arra, hogy a vásárra hajtásnál az apró részleteknek is volt jelentősége a siker biztosításának érdekében. Pl.: az a bot, amivel a jószágot eladásra terelték, mindenütt megkülönböztetett figyelmet érdemelt ki. Szatmárban a május elsején vágott mogyorófapálcával hajtották a jószágot, hogy szerencsés legyen a vásár, 26 a borsodi Szendrőládon ugyanezt a terelőbot átfúrásával igyekeztek biztosítani. 27 Zala megyében az a bot hoz szerencsét, amivel előzőleg egy kígyót agyonvertek, Göcsejben pedig Szent György-napi nyírfaággal hajtották a jószágot a vásárra, hogy jobban lehessen azt eladni. 28 Az utóbbi adatok azt is jelzik, hogy a hiedelemrendszerbe e vonatkozásban nagyon sok olyan elem épül be (mogyoróvessző, ünnepi ágak, kígyó stb.), amelyeket nem követhetünk, mert szétfeszítik jelen vizsgálatunk kereteit. Hasonló okok miatt nem folytatom a vásáron végzett rítusok bemutatását és a megvett új állat haszna biztosításának tárgyalását, hiszen elsősorban az útra indulás és az út hiedelemanyaga a témám. De ezek az adatok kitűnően érzékeltetik a hiedelmek struktúrájának szerkezetét: az útra készülés és az út effektive felfűzi magára a hiedelmek számos elemét, különböző rétegeit. A hiedelemrendszer azon elemeit építi magába az alapvetően gazdasági cselekvéssor, amelyek - primer vagy szekunder módon - beilleszthetők, s amelyek alapvetően lehetővé teszik vagy biztosítják is a gazdasági cselekvéssor sikerét. Az útra készülés és az út végigjárása magába olvasztja ezeket az elemeket, amelyek persze önmagukban is önálló, autonóm hiedelemelemek. Éppen ez a szerkezet adja az idevágó hagyományanyag sokféleségét, gazdagságát, az azonos elemek olykor ellentétes ómenként való megjelenését. II. ELŐJELEK. INDULÁS AZ ÚTRA Az előjelek és a szerencse biztosításának rítusai nem válnak el élesen egymástól a hiedelemrendszer struktúrájában, s maga az elindulás mozzanata is előjel és szerencsét biztosító rítus. Az előjelek egy része általában vonatkozik az út szerencsés lefolyására, ill. annak ellenkezőjére, más részük kifejezetten az úticél megvalósítására utal - ezek is összefonódnak azonban egymással, s a különféle - elsősorban gazdasági - célok elérését hasonló rítusok biztosítják. A szerencsés út és a kedvező vásárlás, gazdasági akció sikere a paraszt, iparos és kereskedő számára is függött az akarattal nem befolyásolható tényezőktől, amelyekre megkülönböztetett figyelmet kellett fordítani. Az ember maga is törekedett arra, hogy szerencsével bírjon és szerencsével járjon. A rossz előjelek és a rossz kezdet meghiúsíthatták az út, az üzlet sikerét. 29 A vándorok elindulását megelőző cselekvésekben szerepet játszó szerencsepénz előjel is lehetett. A szepességi drótosok három pénzdarab feldobásával próbálták ki szerencséjüket. Ha legalább kettő számmal, „írással" felfelé esett le, azt jelentette, hogy szerencséje lesz az úton. Ezzel szemben az alulra kerülő számok rossz óment jelentettek, s vigyáznia kellett, hogy baj ne érje az úton. j0 Általánosan ismert hiedelem, hogy az útra indulónak jobb lábbal kell a küszöbön kilépnie, hogy szerencséjét biztosítsa, hasonló ok26 CsüryB., 1936. II. 442. 27 Osváth József gyűjt. EA. 4654. 70. 28 Kiss Ernő gyűjt. EA. 3545. 3.; Gönczi i. m. 603. 29 Handwörterbuch... 1134. 30 Koma, Ján adatát idézi: Petercsák i. m. 445.
