Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
kéznek biztosítani. Természetesen ez az anyag is erősen rétegzett, s számos ponton érintkezik az állattartás általánosabb hiedelmeivel. A magyar hiedelemben csakúgy, mint Európa más tájain, biztos előjele az állat sikeres vásárra hajtásának, ha a vásár előtti itatáskor a jószág ganajozik. 18 Hogy a jószág biztosan elkeljen, három marék, vagy három csipet földet kell utánadobni, vagy rádobni (Ormánság, Zala megye), a Bodrogközben szalmát vagy almot szórtak a hátára, Göcsej és Hetes vidékén pedig kölest szórtak a tehénre, hogy amint a baromfi a kölesre, úgy gyűljön a vevő a vásárban az állatra. 19 Pálmonostoron (Pest m.) lótartó gazdák, mielőtt lovukat a vásárra hajtották, vályút tettek az istállóajtó elé. Ha a kivezetéskor a ló a vályúba belebotlik, vagy nem megy keresztül rajta, akkor céltalan a vásárba való hajtása, mert úgysem veszik azt meg. 20 Erdős Kamill leírása szerint a cigány lókupecek különösen sok rítussal, ceremóniával indultak el a vásárra. Nem szabad a szekér előtt nőnek mennie, s nem szabad, hogy pénzt vigyenek ki a házból. Mikor a szekér elindul, egy darab kenyeret dobnak utána, hogy az szerencsét hozzon a vásáron. Legjobb a vásár előtt nem enni, még jobb a vásár egész ideje alatt semmit nem venni magukhoz, hogy az üzlet sikeres legyen. Az állattal vásárra indulás rendkívül gazdag hiedelemanyagát írta le Göcsej és Hetes vidékéről Gönczi Ferenc, ezekből csupán az értékesítés sikerére vonatkozókból idézek. A marha vásárra hajtása előtt, az istállóból való kivezetésnél az ostornyéllel vagy csizmasarokkal keresztet húztak a jószág előtt. Hátrafelé vezetik ki az ólból és nyírfasöprűn léptetik át, az udvaron háromszor megfordították, hogy ne vigye el a hasznot és a vásárban elkeljen. Az eladó ökröket a disznóvályún léptették át, hogy az új marhák úgy siessenek a házhoz, mint a malacok a vályúhoz. A gazda a vásárban - a szűre alatt - megfordította a gatyáját. Megszárított négylevelü lóherét vagy tavasszal először látott pillangót tettek a jószág fülébe, hogy azt jól megvegyék. A marhát a gazda a vásárra hajtás előtt háromszor lehúzta, hogy a kérők ne fogyjanak el mellőle a vásárban. Ha a tehén a vásárra hajtás közben sokat rikál (bőg), gyorsan megy, azt jelzi, hogy gyorsan eladják. 22 Szatmár vidékén a vásárra szánt tehenet az istállóból kivezetve nyírfaseprővel veregetik meg, hogy jól elkeljen. 23 A már másutt is említett kenyérdarabhoz hasonló szerepet játszott a moldvai magyarok vásárral kapcsolatos hiedelmeiben a lakodalmi örömkalács darabja. A vőlegény udvarába érkező násznép a széttört kalácsot elteszi, s mikor vásárra mennek, ezt a zsebükbe teszik. Attól „a tehénre úgy mennek a vevők, mint a kalácsra." Ezt a kalácsdarabot a vásárra induláskor végig húzzák a tehén hátán és mondják: „Az Isten engedje meg, hogy úgy menjenek utánad, mint az örömkalács után!" 24 Katona Imre idézi a csíki székelyek varázsmondókáját, amivel a tavaszi első kihajtáskor, amikor a jószágokat láncon léptették át, nem csak annak megvédését célozták, hanem a vásári szerencse előzetes biztosítását is. 25 „ Nőjön a fű előttik, dög ne járjon köztiki Hízzanak meg mind egy szálig, 18 Katona i. m. 118.; Vö. Handwörterbuch... 1163. 19 Kiss G„ 1952. II. 583. Budapest. 20 Eszterhay Sándor gyűjt. 1948. Etimológiai Adattár (továbbiakban: EA.) 1253. 1. 21 Erdős i. m. 90. 22 Gönczi F., 1914. 602-603. 23 KósK, 1972. 42. 24 Seres A., 1994. 89-114. 25 Katona i. m. 119.